Zsolt. 73

Teljes szövegű keresés

Zsolt. 73
Zsolt. 73.1
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta * szívűek.
Zsolt. 73.2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Zsolt. 73.3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván * a gonoszok jó szerencséjét.
Zsolt. 73.4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Zsolt. 73.5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Zsolt. 73.6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Zsolt. 73.7
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Zsolt. 73.8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek * fennhéjázással.
Zsolt. 73.9
Az égre tátogatják * szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Zsolt. 73.10
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Zsolt. 73.11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Zsolt. 73.12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Zsolt. 73.13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, * és mostam ártatlanságban kezeimet;
Zsolt. 73.14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Zsolt. 73.15
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Zsolt. 73.16
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Zsolt. 73.17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak * sorsát.
Zsolt. 73.18
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Zsolt. 73.19
Mind elpusztulnak * egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Zsolt. 73.20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Zsolt. 73.21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Zsolt. 73.22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Zsolt. 73.23
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Zsolt. 73.24
Tanácsoddal * igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Zsolt. 73.25
Kicsodám van az egekben? Náladnál * egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Zsolt. 73.26
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Zsolt. 73.27
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Zsolt. 73.28
De én? Isten közelsége oly * igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT