Zsolt. 10

Teljes szövegű keresés

Zsolt. 10
Zsolt. 10.1
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl * el a szükség idején?
Zsolt. 10.2
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek * foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Zsolt. 10.3
Mert dicsekszik a gonosz az ő * lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Zsolt. 10.4
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; * nincs Isten, ez minden gondolatja.
Zsolt. 10.5
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Zsolt. 10.6
Azt mondja szívében: Nem * rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Zsolt. 10.7
Szája telve átkozódással, csalárdsággal * és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Zsolt. 10.8
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Zsolt. 10.9
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja * a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Zsolt. 10.10
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Zsolt. 10.11
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett * Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Zsolt. 10.12
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Zsolt. 10.13
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Zsolt. 10.14
Te * látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja + magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Zsolt. 10.15
Törd össze a gonosznak * karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Zsolt. 10.16
Az Úr király * mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek + az ő földjéről.
Zsolt. 10.17
A szegények * kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Zsolt. 10.18
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT