2 Sám. 24

Teljes szövegű keresés

2 Sám. 24
2 Sám. 24.1
Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és * felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.
2 Sám. 24.2
Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
2 Sám. 24.3
És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most * van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért + akarja ezt az én uram, a király?
2 Sám. 24.4
Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.
2 Sám. 24.5
És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város * mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett.
2 Sám. 24.6
Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.
2 Sám. 24.7
Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való * részére, Beersebába.
2 Sám. 24.8
És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
2 Sám. 24.9
És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer * erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
2 Sám. 24.10
Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék * az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
2 Sám. 24.11
És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád * prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:
2 Sám. 24.12
Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három * dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.
2 Sám. 24.13
Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem * elküldött.
2 Sám. 24.14
És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, * és ne essem ember kezébe.
2 Sám. 24.15
Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt * ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva + Beersebáig, hetvenezer férfiak.
2 Sám. 24.16
És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé * az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus + Arauna szérűje mellett.
2 Sám. 24.17
És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé * én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
2 Sám. 24.18
Méne azért Gád * Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.
2 Sám. 24.19
És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.
2 Sám. 24.20
És feltekintvén Arauna, látá, hogy a * király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá + magát a király előtt, arczczal a föld felé.
2 Sám. 24.21
És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek * ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.
2 Sám. 24.22
Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;
2 Sám. 24.23
Arauna * mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
2 Sám. 24.24
Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és * az ökröket ötven ezüst sikluson.
2 Sám. 24.25
És oltárt * építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; + és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT