2 Kor. 4

Teljes szövegű keresés

2 Kor. 4
2 Kor. 4.1
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban * vagyunk, a mint a + kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2 Kor. 4.2
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, * és nem is hamisítjuk meg + az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
2 Kor. 4.3
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, * a kik elvesznek:
2 Kor. 4.4
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki * az Isten képe.
2 Kor. 4.5
Mert nem * magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus + Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
2 Kor. 4.6
Mert az Isten, * a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi + szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
2 Kor. 4.7
Ez a kincsünk * pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól + való.
2 Kor. 4.8
Mindenütt nyomorgattatunk, * de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk + kétségbe;
2 Kor. 4.9
Üldöztetünk, de * el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
2 Kor. 4.10
Mindenkor testünkben hordozzuk az * Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
2 Kor. 4.11
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra * adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
2 Kor. 4.12
Azért a halál * mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
2 Kor. 4.13
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem * és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
2 Kor. 4.14
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr * Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek + együtt előállít.
2 Kor. 4.15
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva * sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
2 Kor. 4.16
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol * is, a belső mindazáltal + napról-napra újul.
2 Kor. 4.17
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk * igen-igen nagy örök + dicsőséget szerez nékünk;
2 Kor. 4.18
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert * a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT