2 Móz. 32

Teljes szövegű keresés

2 Móz. 32
2 Móz. 32.1
Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, * csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
2 Móz. 32.2
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
2 Móz. 32.3
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
2 Móz. 32.4
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból * öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.
2 Móz. 32.5
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
2 Móz. 32.6
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután * leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
2 Móz. 32.7
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
2 Móz. 32.8
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: * Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
2 Móz. 32.9
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony * keménynyakú nép.
2 Móz. 32.10
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban * nagy néppé teszlek.
2 Móz. 32.11
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
2 Móz. 32.12
Miért * mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
2 Móz. 32.13
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek * megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
2 Móz. 32.14
És abba hagyá az Úr azt a * veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
2 Móz. 32.15
Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.
2 Móz. 32.16
A táblák pedig * Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
2 Móz. 32.17
Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
2 Móz. 32.18
Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
2 Móz. 32.19
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
2 Móz. 32.20
Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben * megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
2 Móz. 32.21
És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
2 Móz. 32.22
Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, * hogy gonosz.
2 Móz. 32.23
Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, * a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.
2 Móz. 32.24
Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e * borjú formáltaték.
2 Móz. 32.25
És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.
2 Móz. 32.26
Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.
2 Móz. 32.27
És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
2 Móz. 32.28
A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
2 Móz. 32.29
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
2 Móz. 32.30
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
2 Móz. 32.31
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
2 Móz. 32.32
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki * engem a te könyvedből, a melyet írtál.
2 Móz. 32.33
És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
2 Móz. 32.34
Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom * megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.
2 Móz. 32.35
És megverte az Úr a népet ezért is, * a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT