2 Móz. 15

Teljes szövegű keresés

2 Móz. 15
2 Móz. 15.1
Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
2 Móz. 15.2
Erősségem * az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
2 Móz. 15.3
Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
2 Móz. 15.4
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
2 Móz. 15.5
Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
2 Móz. 15.6
Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
2 Móz. 15.7
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
2 Móz. 15.8
Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger * szívében.
2 Móz. 15.9
Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
2 Móz. 15.10
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
2 Móz. 15.11
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
2 Móz. 15.12
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
2 Móz. 15.13
Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
2 Móz. 15.14
Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
2 Móz. 15.15
Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
2 Móz. 15.16
Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
2 Móz. 15.17
Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
2 Móz. 15.18
Az * Úr uralkodik mind örökkön örökké.
2 Móz. 15.19
Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
2 Móz. 15.20
Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn * kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
2 Móz. 15.21
És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
2 Móz. 15.22
Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
2 Móz. 15.23
És eljutának Márába, * de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának.
2 Móz. 15.24
És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
2 Móz. 15.25
Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
2 Móz. 15.26
És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
2 Móz. 15.27
És jutának * Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT