1 Móz. 2

Teljes szövegű keresés

1 Móz. 2
1 Móz. 2.1
És * elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
1 Móz. 2.2
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet * alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
1 Móz. 2.3
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
1 Móz. 2.4
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
1 Móz. 2.5
Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
1 Móz. 2.6
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
1 Móz. 2.7
És formálta vala az Úr Isten az embert * a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
1 Móz. 2.8
És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
1 Móz. 2.9
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az * élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
1 Móz. 2.10
Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
1 Móz. 2.11
Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
1 Móz. 2.12
És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
1 Móz. 2.13
A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
1 Móz. 2.14
És a harmadik folyóvíz * neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
1 Móz. 2.15
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
1 Móz. 2.16
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
1 Móz. 2.17
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, * bizony meghalsz.
1 Móz. 2.18
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül * lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
1 Móz. 2.19
És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
1 Móz. 2.20
És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
1 Móz. 2.21
Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
1 Móz. 2.22
És * alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
1 Móz. 2.23
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
1 Móz. 2.24
Annakokáért * elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
1 Móz. 2.25
Valának pedig mindketten * mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT