1 Móz. 18

Teljes szövegű keresés

1 Móz. 18
1 Móz. 18.1
Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
1 Móz. 18.2
És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé * három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
1 Móz. 18.3
És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
1 Móz. 18.4
Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
1 Móz. 18.5
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
1 Móz. 18.6
És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
1 Móz. 18.7
A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
1 Móz. 18.8
És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
1 Móz. 18.9
És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
1 Móz. 18.10
És monda: * Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
1 Móz. 18.11
Ábrahám * pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
1 Móz. 18.12
Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
1 Móz. 18.13
És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
1 Móz. 18.14
Avagy az Úrnak lehetetlen-é * valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
1 Móz. 18.15
Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
1 Móz. 18.16
Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
1 Móz. 18.17
És monda az Úr: * Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
1 Móz. 18.18
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és * benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
1 Móz. 18.19
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a * mit szólott felőle.
1 Móz. 18.20
Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
1 Móz. 18.21
Alámegyek azért és meglátom, vajjon * teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
1 Móz. 18.22
És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám * pedig még az Úr előtt áll vala.
1 Móz. 18.23
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
1 Móz. 18.24
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
1 Móz. 18.25
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld * bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
1 Móz. 18.26
És monda az Úr: * Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
1 Móz. 18.27
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
1 Móz. 18.28
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
1 Móz. 18.29
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
1 Móz. 18.30
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
1 Móz. 18.31
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
1 Móz. 18.32
És monda: * Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
1 Móz. 18.33
És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT