Mát. 13

Teljes szövegű keresés

Mát. 13
Mát. 13.1
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
Mát. 13.2
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
Mát. 13.3
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne * a magvető vetni,
Mát. 13.4
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
Mát. 13.5
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
Mát. 13.6
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
Mát. 13.7
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
Mát. 13.8
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Mát. 13.9
A kinek van füle a hallásra, hallja.
Mát. 13.10
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
Mát. 13.11
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
Mát. 13.12
Mert * a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
Mát. 13.13
Azért szólok velök példázatokban, mert * látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
Mát. 13.14
És beteljesedék rajtok Ésaiás * jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
Mát. 13.15
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Mát. 13.16
A ti szemeitek * pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
Mát. 13.17
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
Mát. 13.18
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
Mát. 13.19
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
Mát. 13.20
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
Mát. 13.21
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
Mát. 13.22
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de * e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
Mát. 13.23
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Mát. 13.24
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot * vetett;
Mát. 13.25
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
Mát. 13.26
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
Mát. 13.27
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
Mát. 13.28
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
Mát. 13.29
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
Mát. 13.30
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát * pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Mát. 13.31
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, * a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
Mát. 13.32
A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
Mát. 13.33
Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, * a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Mát. 13.34
Mind ezeket * példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
Mát. 13.35
Hogy beteljék a mit * a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
Mát. 13.36
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk * a szántóföld konkolyáról való példázatot.
Mát. 13.37
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
Mát. 13.38
A szántóföld pedig a világ; * a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
Mát. 13.39
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
Mát. 13.40
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
Mát. 13.41
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából * összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
Mát. 13.42
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott * lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mát. 13.43
Akkor * az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Mát. 13.44
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és * eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
Mát. 13.45
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
Mát. 13.46
A ki találván egy drágagyöngyre, * elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Mát. 13.47
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle * fajtát összefogott;
Mát. 13.48
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
Mát. 13.49
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják * a gonoszokat az igazak közül.
Mát. 13.50
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mát. 13.51
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
Mát. 13.52
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Mát. 13.53
És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
Mát. 13.54
És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
Mát. 13.55
Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
Mát. 13.56
És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk * vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
Mát. 13.57
És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: * Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
Mát. 13.58
Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT