Márk. 2

Teljes szövegű keresés

Márk. 2
Márk. 2.1
Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.
Márk. 2.2
És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.
Márk. 2.3
És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.
Márk. 2.4
És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.
Márk. 2.5
Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.
Márk. 2.6
Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:
Márk. 2.7
Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg * a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?
Márk. 2.8
És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
Márk. 2.9
Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?
Márk. 2.10
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
Márk. 2.11
Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.
Márk. 2.12
Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!
Márk. 2.13
És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket.
Márk. 2.14
És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt.
Márk. 2.15
És lőn, a mikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt.
Márk. 2.16
És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a * vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
Márk. 2.17
És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy * bűnösöket hívjak megtérésre.
Márk. 2.18
A János és a farizeusok tanítványai pedig bőjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bőjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
Márk. 2.19
Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek.
Márk. 2.20
De jőnek majd napok, a mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak azokon a napokon.
Márk. 2.21
Senki sem varr pedig új posztóból foltot * ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz.
Márk. 2.22
És senki sem tölt új bort * régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
Márk. 2.23
És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
Márk. 2.24
Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
Márk. 2.25
Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?
Márk. 2.26
Mi * módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem + szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
Márk. 2.27
És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.
Márk. 2.28
Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT