Márk. 15

Teljes szövegű keresés

Márk. 15
Márk. 15.1
És mindjárt reggel * tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
Márk. 15.2
És megkérdé őt Pilátus: * Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
Márk. 15.3
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
Márk. 15.4
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
Márk. 15.5
Jézus pedig * semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
Márk. 15.6
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
Márk. 15.7
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
Márk. 15.8
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
Márk. 15.9
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Márk. 15.10
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. *
Márk. 15.11
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
Márk. 15.12
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
Márk. 15.13
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
Márk. 15.14
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
Márk. 15.15
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
Márk. 15.16
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
Márk. 15.17
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
Márk. 15.18
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
Márk. 15.19
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
Márk. 15.20
Mikor pedig * kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
Márk. 15.21
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a * ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és + Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
Márk. 15.22
És vivék őt a Golgotha * nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
Márk. 15.23
És * mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
Márk. 15.24
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, * sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
Márk. 15.25
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
Márk. 15.26
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók * királya.
Márk. 15.27
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
Márk. 15.28
És beteljesedék * az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
Márk. 15.29
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki * lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
Márk. 15.30
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Márk. 15.31
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
Márk. 15.32
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Márk. 15.33
Mikor pedig hat * óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
Márk. 15.34
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: * Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Márk. 15.35
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
Márk. 15.36
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
Márk. 15.37
Jézus pedig nagy * fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
Márk. 15.38
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
Márk. 15.39
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
Márk. 15.40
Valának pedig asszonyok is, a kik * távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, + és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
Márk. 15.41
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
Márk. 15.42
És mikor immár este lőn, * mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
Márk. 15.43
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
Márk. 15.44
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
Márk. 15.45
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
Márk. 15.46
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
Márk. 15.47
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT