Márk. 10

Teljes szövegű keresés

Márk. 10
Márk. 10.1
Onnan pedig * felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.
Márk. 10.2
És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
Márk. 10.3
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
Márk. 10.4
Ők pedig mondának: Mózes * megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
Márk. 10.5
És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
Márk. 10.6
De * a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
Márk. 10.7
Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, *
Márk. 10.8
És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
Márk. 10.9
Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
Márk. 10.10
És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
Márk. 10.11
Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja * feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
Márk. 10.12
Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
Márk. 10.13
Ekkor * gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
Márk. 10.14
Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Márk. 10.15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, * semmiképen sem megy be abba.
Márk. 10.16
Aztán ölébe * vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.
Márk. 10.17
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit * cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Márk. 10.18
Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
Márk. 10.19
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. *
Márk. 10.20
Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
Márk. 10.21
Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess * engem, felvévén a keresztet.
Márk. 10.22
Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
Márk. 10.23
Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Márk. 10.24
A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, * a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
Márk. 10.25
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Márk. 10.26
Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
Márk. 10.27
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
Márk. 10.28
És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
Márk. 10.29
Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
Márk. 10.30
A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.
Márk. 10.31
Sok elsők * pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
Márk. 10.32
Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a * mik majd vele történnek,
Márk. 10.33
Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia * átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;
Márk. 10.34
És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.
Márk. 10.35
És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, * ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
Márk. 10.36
Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
Márk. 10.37
Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
Márk. 10.38
Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a * pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é + azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
Márk. 10.39
Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
Márk. 10.40
De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
Márk. 10.41
És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
Márk. 10.42
Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek * tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
Márk. 10.43
De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni * közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
Márk. 10.44
És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
Márk. 10.45
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Márk. 10.46
És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak * Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
Márk. 10.47
És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Márk. 10.48
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Márk. 10.49
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
Márk. 10.50
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
Márk. 10.51
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
Márk. 10.52
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott * téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT