Luk. 4

Teljes szövegű keresés

Luk. 4
Luk. 4.1
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, * visszatére a Jordántól, és viteték a + Lélektől a pusztába
Luk. 4.2
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
Luk. 4.3
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Luk. 4.4
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel * él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
Luk. 4.5
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
Luk. 4.6
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
Luk. 4.7
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
Luk. 4.8
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet * imádd, és csak néki szolgálj.
Luk. 4.9
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
Luk. 4.10
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
Luk. 4.11
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat * a kőbe.
Luk. 4.12
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne * kísértsd az Urat, a te Istenedet.
Luk. 4.13
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
Luk. 4.14
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: * és híre méne néki az egész környéken.
Luk. 4.15
És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
Luk. 4.16
És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
Luk. 4.17
És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
Luk. 4.18
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
Luk. 4.19
Hogy hirdessem az Úrnak * kedves esztendejét.
Luk. 4.20
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
Luk. 4.21
Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
Luk. 4.22
És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
Luk. 4.23
És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, * itt a te + hazádban is cselekedd meg azokat.
Luk. 4.24
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta * sem kedves az ő hazájában.
Luk. 4.25
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
Luk. 4.26
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába * az özvegy asszonyhoz.
Luk. 4.27
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából * való Naámán.
Luk. 4.28
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
Luk. 4.29
És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
Luk. 4.30
Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
Luk. 4.31
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
Luk. 4.32
És csodálkozának az ő tudományán, * mert beszéde hatalmas vala.
Luk. 4.33
És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől * megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
Luk. 4.34
Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
Luk. 4.35
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
Luk. 4.36
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
Luk. 4.37
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
Luk. 4.38
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa * pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
Luk. 4.39
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
Luk. 4.40
A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
Luk. 4.41
Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, * az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, + hogy ő a Krisztus.
Luk. 4.42
A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; * de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
Luk. 4.43
Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; * mert azért küldettem.
Luk. 4.44
És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT