Luk. 24

Teljes szövegű keresés

Luk. 24
Luk. 24.1
A hétnek első napján * pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Luk. 24.2
És a követ a sírról elhengerítve találák.
Luk. 24.3
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
Luk. 24.4
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Luk. 24.5
És mikor ők megrémülvén a * földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Luk. 24.6
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt * néktek, még mikor Galileában volt,
Luk. 24.7
Mondván: Szükség * az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Luk. 24.8
Megemlékezének azért az ő szavairól.
Luk. 24.9
És visszatérvén a * sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Luk. 24.10
Valának pedig * Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Luk. 24.11
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
Luk. 24.12
Péter azonban felkelvén * elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Luk. 24.13
És ímé azok közül ketten * mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Luk. 24.14
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Luk. 24.15
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Luk. 24.16
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Luk. 24.17
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Luk. 24.18
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Luk. 24.19
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
Luk. 24.20
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Luk. 24.21
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Luk. 24.22
Hanem valami közülünk való asszonyok * is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Luk. 24.23
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
Luk. 24.24
És azok közül némelyek, kik velünk valának, * elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Luk. 24.25
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Luk. 24.26
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a * Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Luk. 24.27
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle * megirattak.
Luk. 24.28
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Luk. 24.29
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
Luk. 24.30
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Luk. 24.31
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Luk. 24.32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá * nékünk az írásokat?
Luk. 24.33
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Luk. 24.34
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, * és megjelent Simonnak!
Luk. 24.35
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Luk. 24.36
És mikor ezeket beszélék, megálla maga * Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Luk. 24.37
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Luk. 24.38
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, * és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Luk. 24.39
Lássátok meg az * én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Luk. 24.40
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Luk. 24.41
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Luk. 24.42
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Luk. 24.43
Melyeket elvőn, és előttök * evék.
Luk. 24.44
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy * szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Luk. 24.45
Akkor * megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Luk. 24.46
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a * halálból harmadnapon:
Luk. 24.47
És prédikáltatni az * ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Luk. 24.48
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Luk. 24.49
És ímé én * elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem + felruháztattok mennyei erővel.
Luk. 24.50
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Luk. 24.51
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték * a mennybe.
Luk. 24.52
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Luk. 24.53
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és * áldván az Istent. Ámen.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT