Jób. 6

Teljes szövegű keresés

Jób. 6
Jób. 6.1
Jób pedig felele, és monda:
Jób. 6.2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Jób. 6.3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; * azért balgatagok az én szavaim.
Jób. 6.4
Mert a Mindenható * nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak + engem.
Jób. 6.5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Jób. 6.6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Jób. 6.7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Jób. 6.8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Jób. 6.9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon * engem!
Jób. 6.10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Jób. 6.11
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Jób. 6.12
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Jób. 6.13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Jób. 6.14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Jób. 6.15
Atyámfiai * hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Jób. 6.16
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Jób. 6.17
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Jób. 6.18
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Jób. 6.19
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Jób. 6.20
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Jób. 6.21
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort * és féltek.
Jób. 6.22
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Jób. 6.23
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Jób. 6.24
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Jób. 6.25
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Jób. 6.26
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Jób. 6.27
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Jób. 6.28
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Jób. 6.29
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, * az én igazságom még mindig áll.
Jób. 6.30
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT