Jób. 31

Teljes szövegű keresés

Jób. 31
Jób. 31.1
Szövetségre léptem szemeimmel, * és hajadonra mit sem ügyeltem.
Jób. 31.2
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Jób. 31.3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é * veszedelem?
Jób. 31.4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Jób. 31.5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Jób. 31.6
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Jób. 31.7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Jób. 31.8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Jób. 31.9
Ha az én szívem asszony után bomlott, * és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Jób. 31.10
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Jób. 31.11
Mert gyalázatosság volna * ez, és birák elé tartozó bűn.
Jób. 31.12
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, * és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
Jób. 31.13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Jób. 31.14
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Jób. 31.15
Nem az teremtette-é őt is, * a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Jób. 31.16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, * és az özvegy + szemeit epedni engedtem;
Jób. 31.17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva * abból nem evett;
Jób. 31.18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve * vezettem őt!
Jób. 31.19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül * a szegényt;
Jób. 31.20
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
Jób. 31.21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Jób. 31.22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Jób. 31.23
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, * és fensége előtt tehetetlen valék!
Jób. 31.24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Jób. 31.25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Jób. 31.26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Jób. 31.27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Jób. 31.28
Ez is biró elé tartozó bűn * volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Jób. 31.29
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Jób. 31.30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot * kérjek az ő lelkére!)
Jób. 31.31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Jób. 31.32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Jób. 31.33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, * keblembe rejtve bűnömet:
Jób. 31.34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Jób. 31.35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Jób. 31.36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Jób. 31.37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Jób. 31.38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Jób. 31.39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Jób. 31.40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT