Jób. 29

Teljes szövegű keresés

Jób. 29
Jób. 29.1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Jób. 29.2
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Jób. 29.3
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Jób. 29.4
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Jób. 29.5
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Jób. 29.6
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla * olajpatakokat ontott;
Jób. 29.7
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Jób. 29.8
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Jób. 29.9
A fejedelmek abbahagyták * a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Jób. 29.10
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz * ragadt.
Jób. 29.11
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett * én felőlem.
Jób. 29.12
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Jób. 29.13
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Jób. 29.14
Az igazságot * magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Jób. 29.15
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Jób. 29.16
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is * jól meghányám-vetém.
Jób. 29.17
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Jób. 29.18
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a * homok, megsokasodnak napjaim.
Jób. 29.19
Gyökerem * a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Jób. 29.20
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz * kezemben.
Jób. 29.21
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Jób. 29.22
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Jób. 29.23
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, * mint tavaszi záporra.
Jób. 29.24
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Jób. 29.25
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a * hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT