Jób. 24

Teljes szövegű keresés

Jób. 24
Jób. 24.1
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
Jób. 24.2
A határokat * odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Jób. 24.3
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Jób. 24.4
Lelökik az útról * a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Jób. 24.5
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Jób. 24.6
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
Jób. 24.7
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Jób. 24.8
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Jób. 24.9
Elszakítják az emlőtől az árvát, * és a szegényen levőt zálogba viszik.
Jób. 24.10
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen * vonszolják a kévét.
Jób. 24.11
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Jób. 24.12
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Jób. 24.13
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Jób. 24.14
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli * a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Jób. 24.15
A paráznának szeme * pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Jób. 24.16
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Jób. 24.17
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Jób. 24.18
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, * nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Jób. 24.19
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol * azokat, a kik vétkeznek.
Jób. 24.20
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Jób. 24.21
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Jób. 24.22
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Jób. 24.23
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Jób. 24.24
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! * Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Jób. 24.25
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT