Jób. 22

Teljes szövegű keresés

Jób. 22
Jób. 22.1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Jób. 22.2
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Jób. 22.3
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Jób. 22.4
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Jób. 22.5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem * véghetetlen-é a te hamisságod?
Jób. 22.6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Jób. 22.7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad * a kenyeret.
Jób. 22.8
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Jób. 22.9
Az özvegyeket üres kézzel * bocsátottad el, és az árváknak karjai + eltörettek.
Jób. 22.10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Jób. 22.11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, * a mely elborít!
Jób. 22.12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Jób. 22.13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Jób. 22.14
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Jób. 22.15
Az ősvilág ösvényét * követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Jób. 22.16
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Jób. 22.17
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el * tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Jób. 22.18
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Jób. 22.19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, * az ártatlan pedig csúfolja őket:
Jób. 22.20
Valósággal kigyomláltatott * a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Jób. 22.21
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Jób. 22.22
Végy csak oktatást * az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Jób. 22.23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Jób. 22.24
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Jób. 22.25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Jób. 22.26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Jób. 22.27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Jób. 22.28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon * világosság fénylik.
Jób. 22.29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az * alázatost megtartja.
Jób. 22.30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig * a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT