Jer. 4

Teljes szövegű keresés

Jer. 4
Jer. 4.1
Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol;
Jer. 4.2
És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
Jer. 4.3
Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új * ugart, és ne vessetek tövisek közé!
Jer. 4.4
Metéljétek magatokat * körül az Úrnak, és távolítsátok el + szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és ** olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
Jer. 4.5
Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba!
Jer. 4.6
Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak * felől és nagy romlást!
Jer. 4.7
Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
Jer. 4.8
Öltözzetek azért * gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
Jer. 4.9
Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták * elcsodálkoznak.
Jer. 4.10
Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
Jer. 4.11
Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
Jer. 4.12
Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
Jer. 4.13
Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
Jer. 4.14
Jeruzsálem, tisztítsd meg * szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?
Jer. 4.15
Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.
Jer. 4.16
Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
Jer. 4.17
Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
Jer. 4.18
A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!
Jer. 4.19
Oh én belsőm, * oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
Jer. 4.20
Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
Jer. 4.21
Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
Jer. 4.22
Bizony * bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
Jer. 4.23
Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
Jer. 4.24
Nézek a hegyekre is, ímé * reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
Jer. 4.25
Nézek és ímé egy ember * sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
Jer. 4.26
Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!
Jer. 4.27
Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az * egész ország, de nem vetem + végét!
Jer. 4.28
Azért gyászol * a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
Jer. 4.29
A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
Jer. 4.30
És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel * mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged + a szeretőid, életedre törnek.
Jer. 4.31
Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: * Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT