Ján. 13

Teljes szövegű keresés

Ján. 13
Ján. 13.1
A husvét ünnepe * előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
Ján. 13.2
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
Ján. 13.3
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott * néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
Ján. 13.4
Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
Ján. 13.5
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
Ján. 13.6
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Ján. 13.7
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
Ján. 13.8
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Ján. 13.9
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
Ján. 13.10
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is * tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
Ján. 13.11
Tudta * ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
Ján. 13.12
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
Ján. 13.13
Ti engem így hívtok: Mester, * és Uram +. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Ján. 13.14
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Ján. 13.15
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
Ján. 13.16
Bizony, bizony mondom néktek: A * szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
Ján. 13.17
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Ján. 13.18
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: * A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
Ján. 13.19
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
Ján. 13.20
Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit * elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
Ján. 13.21
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul * engem.
Ján. 13.22
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
Ján. 13.23
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén * nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
Ján. 13.24
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
Ján. 13.25
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
Ján. 13.26
Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
Ján. 13.27
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
Ján. 13.28
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
Ján. 13.29
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál * vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
Ján. 13.30
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
Ján. 13.31
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
Ján. 13.32
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
Ján. 13.33
Fiaim, egy kevés ideig még * veletek vagyok. Kerestek + majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
Ján. 13.34
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást * szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Ján. 13.35
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Ján. 13.36
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban * utánam jössz.
Ján. 13.37
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
Ján. 13.38
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem * háromszor megtagadsz engem.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT