Ján. 12

Teljes szövegű keresés

Ján. 12
Ján. 12.1
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a * hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
Ján. 12.2
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
Ján. 12.3
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
Ján. 12.4
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
Ján. 12.5
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
Ján. 12.6
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala * az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
Ján. 12.7
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
Ján. 12.8
Mert szegények mindenkor * vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
Ján. 12.9
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a * halálból.
Ján. 12.10
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
Ján. 12.11
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
Ján. 12.12
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
Ján. 12.13
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: * Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
Ján. 12.14
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
Ján. 12.15
Ne félj Sionnak leánya: Ímé * a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
Ján. 12.16
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
Ján. 12.17
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
Ján. 12.18
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
Ján. 12.19
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
Ján. 12.20
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Ján. 12.21
Ezek azért a galileai Bethsaidából való * Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
Ján. 12.22
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
Ján. 12.23
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött * az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
Ján. 12.24
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Ján. 12.25
A ki szereti a maga életét, * elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
Ján. 12.26
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, * ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Ján. 12.27
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Ján. 12.28
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
Ján. 12.29
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
Ján. 12.30
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
Ján. 12.31
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
Ján. 12.32
És én, ha felemeltetem e * földről, mindeneket magamhoz vonszok.
Ján. 12.33
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
Ján. 12.34
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: * hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
Ján. 12.35
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a * világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, + hová megy.
Ján. 12.36
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Ján. 12.37
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
Ján. 12.38
Hogy beteljesedjék az Ésaiás * próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Ján. 12.39
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
Ján. 12.40
Megvakította * az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Ján. 12.41
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az * ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
Ján. 12.42
Mindazáltal a főemberek * közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
Ján. 12.43
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az * Istennek dicséretét.
Ján. 12.44
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
Ján. 12.45
És a ki engem lát, * azt látja, a ki küldött engem.
Ján. 12.46
Én világosságul * jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
Ján. 12.47
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a * világot, hanem hogy megtartsam a világot.
Ján. 12.48
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Ján. 12.49
Mert én nem magamtól * szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Ján. 12.50
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT