Jel. 6

Teljes szövegű keresés

Jel. 6
Jel. 6.1
És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
Jel. 6.2
És látám, és ímé egy fehér ló, * és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
Jel. 6.3
És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a * második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
Jel. 6.4
És előjőve egy másik, veres ló, és * a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
Jel. 6.5
És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy * fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
Jel. 6.6
És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
Jel. 6.7
És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik * lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
Jel. 6.8
És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel * és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.
Jel. 6.9
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, * a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, + a melyet kaptak.
Jel. 6.10
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem * állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
Jel. 6.11
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek. *
Jel. 6.12
Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap * feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
Jel. 6.13
És az ég * csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
Jel. 6.14
És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy * és sziget helyéből elmozdíttaték.
Jel. 6.15
És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a * barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
Jel. 6.16
És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek * mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
Jel. 6.17
Mert eljött az ő haragjának * ama nagy napja; és ki állhat meg?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT