Jel. 19

Teljes szövegű keresés

Jel. 19
Jel. 19.1
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és * a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
Jel. 19.2
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, * és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta + az ő szolgáinak vérét annak kezén.
Jel. 19.3
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy * örökkön örökké.
Jel. 19.4
És leborula a huszonnégy Vén * és a négy lelkes állat, + és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
Jel. 19.5
És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
Jel. 19.6
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik * az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
Jel. 19.7
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
Jel. 19.8
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a * fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Jel. 19.9
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány * menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
Jel. 19.10
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd *, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele + van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Jel. 19.11
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, * és a ki azon ül vala, hivatik vala + Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
Jel. 19.12
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; * és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
Jel. 19.13
És vérrel hintett * ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének + neveztetik.
Jel. 19.14
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és * tiszta gyolcsba öltözve.
Jel. 19.15
És az ő szájából éles kard * jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat + legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének ** borsajtóját.
Jel. 19.16
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és * uraknak Ura.
Jel. 19.17
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, * és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
Jel. 19.18
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
Jel. 19.19
És látám, hogy a fenevad * és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
Jel. 19.20
És megfogaték a fenevad, * és ő vele együtt a hamis próféta, + a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba ** vettetének:
Jel. 19.21
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, * a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind + megelégedének azoknak húsával.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT