Jel. 14

Teljes szövegű keresés

Jel. 14
Jel. 14.1
És látám, és ímé egy Bárány áll vala * Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy + ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
Jel. 14.2
És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását * és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal + hárfáznak vala;
Jel. 14.3
És énekelnek vala mintegy új * éneket a királyiszék előtt, és a négy + lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz ** negyvennégy ezer, a kik áron ++ vétettek meg a földről.
Jel. 14.4
Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek * áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
Jel. 14.5
És az ő szájokban nem találtatott álnokság; * mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.
Jel. 14.6
És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
Jel. 14.7
Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő * ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette + a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
Jel. 14.8
És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott * Babilon, + a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából ** adott inni minden pogány népnek.
Jel. 14.9
És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és * bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
Jel. 14.10
Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;
Jel. 14.11
És az ő kínlódásuknak füstje * felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének + bélyegét felveszi.
Jel. 14.12
Itt van a * szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
Jel. 14.13
És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert * megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik + követik őket.
Jel. 14.14
És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, * a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
Jel. 14.15
És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd * a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.
Jel. 14.16
Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.
Jel. 14.17
És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
Jel. 14.18
Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei. *
Jel. 14.19
Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy * borsajtójába.
Jel. 14.20
És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT