Ezék. 12

Teljes szövegű keresés

Ezék. 12
Ezék. 12.1
És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:
Ezék. 12.2
Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, * füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház.
Ezék. 12.3
És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert ők pártos * ház.
Ezék. 12.4
És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.
Ezék. 12.5
Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.
Ezék. 12.6
Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.
Ezék. 12.7
Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.
Ezék. 12.8
És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:
Ezék. 12.9
Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos * ház: mit cselekszel?
Ezék. 12.10
Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.
Ezék. 12.11
Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.
Ezék. 12.12
És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, * orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel épen ő a földet.
Ezék. 12.13
És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, * és ott fog meghalni.
Ezék. 12.14
És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok * utánok.
Ezék. 12.15
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba.
Ezék. 12.16
De meghagyok közülök kevés férfiakat * a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezék. 12.17
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 12.18
Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
Ezék. 12.19
És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra vetkőzzék földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt.
Ezék. 12.20
És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezék. 12.21
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 12.22
Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok * csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.
Ezék. 12.23
Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.
Ezék. 12.24
Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgő jövendölgetés Izráel házának közepette.
Ezék. 12.25
Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!
Ezék. 12.26
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 12.27
Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, * és messze időkre prófétál ő.
Ezék. 12.28
Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit * szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT