Ésa. 32

Teljes szövegű keresés

Ésa. 32
Ésa. 32.1
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Ésa. 32.2
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
Ésa. 32.3
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
Ésa. 32.4
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
Ésa. 32.5
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
Ésa. 32.6
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét * éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
Ésa. 32.7
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, * ha a szegény igazat szólna is.
Ésa. 32.8
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
Ésa. 32.9
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek * füleitekbe beszédem`!
Ésa. 32.10
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
Ésa. 32.11
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
Ésa. 32.12
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
Ésa. 32.13
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
Ésa. 32.14
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Ésa. 32.15
Míglen kiöntetik reánk a * lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
Ésa. 32.16
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni * a termőföldön;
Ésa. 32.17
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
Ésa. 32.18
Népem békesség hajlékában lakozik, * biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
Ésa. 32.19
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve * elsülyed!
Ésa. 32.20
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT