Péld. 17

Teljes szövegű keresés

Péld. 17
Péld. 17.1
Jobb a száraz * falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Péld. 17.2
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Péld. 17.3
Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek * vizsgálója pedig az Úr.
Péld. 17.4
A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Péld. 17.5
A ki megcsúfolja a szegényt, * gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen + nem lészen!
Péld. 17.6
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Péld. 17.7
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Péld. 17.8
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Péld. 17.9
Elfedezi a * vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Péld. 17.10
Foganatosb a dorgálás * az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Péld. 17.11
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Péld. 17.12
Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Péld. 17.13
A ki fizet gonoszt * a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Péld. 17.14
Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el * a versengést.
Péld. 17.15
A ki igaznak mondja * a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Péld. 17.16
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Péld. 17.17
Minden időben szeret, a ki * igaz barát, és testvérül születik + a nyomorúság idejére.
Péld. 17.18
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Péld. 17.19
Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Péld. 17.20
Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Péld. 17.21
A ki szül bolondot, szüli ő magának * bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Péld. 17.22
A vidám elme * jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Péld. 17.23
A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény * útának elfordítására.
Péld. 17.24
Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
Péld. 17.25
Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, * és az ő szülőjének keserűsége.
Péld. 17.26
Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Péld. 17.27
A ki megtartóztatja * beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Péld. 17.28
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek * ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT