Csel. 7

Teljes szövegű keresés

Csel. 7
Csel. 7.1
Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
Csel. 7.2
Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,
Csel. 7.3
És monda néki: Eredj ki a te földedből * és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
Csel. 7.4
Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: * és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:
Csel. 7.5
És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának * ő utána, holott nem vala néki gyermeke.
Csel. 7.6
Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, * négyszáz esztendeig.
Csel. 7.7
De azt a népet, melynek szolgálnak, én * megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.
Csel. 7.8
És adta néki a körülmetélés * szövetségét: és így nemzé Izsákot, + és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, ** és Jákób a ++ tizenkét pátriárkhát.
Csel. 7.9
A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; * de Isten vele vala,
Csel. 7.10
És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé * kormányzóul állatá.
Csel. 7.11
Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
Csel. 7.12
Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, * elküldé először a mi atyáinkat.
Csel. 7.13
És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, * és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
Csel. 7.14
És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és * egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.
Csel. 7.15
Leméne azért * Jákób Égyiptomba, és meghala + ő és a mi atyáink;
Csel. 7.16
És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának * fiaitól.
Csel. 7.17
Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, * melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és + megsokasodék Égyiptomban,
Csel. 7.18
Mindaddig, mígnem más király támada, * ki nem ismeri vala Józsefet.
Csel. 7.19
Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
Csel. 7.20
Akkor születék Mózes, és * ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
Csel. 7.21
Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé * őt a saját fia gyanánt.
Csel. 7.22
És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
Csel. 7.23
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel * fiait.
Csel. 7.24
És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
Csel. 7.25
És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
Csel. 7.26
Másnap meg olyankor jelent meg köztük, * mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
Csel. 7.27
De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
Csel. 7.28
Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
Csel. 7.29
E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, * a hol két fia születék.
Csel. 7.30
És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala * csipkebokornak tüzes lángjában.
Csel. 7.31
Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:
Csel. 7.32
Én vagyok * a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
Csel. 7.33
Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat * lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
Csel. 7.34
Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat * meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.
Csel. 7.35
Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged * fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a + csipkebokorban.
Csel. 7.36
Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén * Égyiptomnak földében és a Verestengeren + és a pusztában negyven ** esztendeig.
Csel. 7.37
Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek * az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
Csel. 7.38
Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai * hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő + igéket vőn, hogy nékünk adja;
Csel. 7.39
A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
Csel. 7.40
Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk * isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.
Csel. 7.41
És borjúképet * csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.
Csel. 7.42
Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég * seregének; a mint meg van írva + a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
Csel. 7.43
Sőt inkább hordoztátok a * Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.
Csel. 7.44
A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára * csinálja, melyet látott vala.
Csel. 7.45
Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak * Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;
Csel. 7.46
Ki kegyelmet talált az Isten * előtt, és könyörgött, hogy hajlékot + találhasson a Jákób Istenének.
Csel. 7.47
Salamon építe pedig néki * házat.
Csel. 7.48
De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, * mint a próféta mondja:
Csel. 7.49
A menny nékem ülőszékem, * a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
Csel. 7.50
Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
Csel. 7.51
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, * ti azonképen.
Csel. 7.52
A próféták közül kit nem üldöztek a * ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá + lettetek;
Csel. 7.53
Kik a törvényt angyalok * rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
Csel. 7.54
Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.
Csel. 7.55
Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, * a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja + felől,
Csel. 7.56
És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
Csel. 7.57
Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
Csel. 7.58
És kiűzvén * a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok + pedig felsőruháikat ** egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Csel. 7.59
Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én * lelkemet!
Csel. 7.60
Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd * nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT