Csel. 4

Teljes szövegű keresés

Csel. 4
Csel. 4.1
Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője * és a + sadduczeusok,
Csel. 4.2
Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a * halálból való feltámadást;
Csel. 4.3
És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet * alá másnapig, mert már este vala.
Csel. 4.4
Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.
Csel. 4.5
Lőn pedig, hogy másnapra * egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.
Csel. 4.6
És Annás, * a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.
Csel. 4.7
És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda * hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
Csel. 4.8
Akkor Péter, Szent Lélekkel * megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!
Csel. 4.9
Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:
Csel. 4.10
Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve * által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.
Csel. 4.11
Ez ama kő, * melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.
Csel. 4.12
És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, * mely által kellene nékünk megtartatnunk.
Csel. 4.13
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.
Csel. 4.14
Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.
Csel. 4.15
Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:
Csel. 4.16
Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.
Csel. 4.17
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.
Csel. 4.18
Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a * Jézus nevében.
Csel. 4.19
Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, * ítéljétek meg!
Csel. 4.20
Mert nem * tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
Csel. 4.21
Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.
Csel. 4.22
Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.
Csel. 4.23
Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.
Csel. 4.24
Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, * és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
Csel. 4.25
Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt * mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?
Csel. 4.26
Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
Csel. 4.27
Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes * és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,
Csel. 4.28
Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, * hogy megtörténjenek.
Csel. 4.29
Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,
Csel. 4.30
A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák * történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
Csel. 4.31
És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
Csel. 4.32
A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök * köz vala.
Csel. 4.33
És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.
Csel. 4.34
Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,
Csel. 4.35
És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.
Csel. 4.36
József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.
Csel. 4.37
Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT