Csel. 18

Teljes szövegű keresés

Csel. 18
Csel. 18.1
Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.
Csel. 18.2
És mikor egy * Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.
Csel. 18.3
És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik * vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.
Csel. 18.4
Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
Csel. 18.5
Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából * Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
Csel. 18.6
Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva * monda nékik: Véretek a fejetekre; + én tiszta vagyok: ** mostantól fogva a pogányokhoz ++ megyek.
Csel. 18.7
És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.
Csel. 18.8
Krispus * pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.
Csel. 18.9
Monda pedig az Úr látás * által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:
Csel. 18.10
Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van * ebben a városban.
Csel. 18.11
És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.
Csel. 18.12
Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,
Csel. 18.13
Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
Csel. 18.14
Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:
Csel. 18.15
De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
Csel. 18.16
És elűzé őket a törvényszék elől.
Csel. 18.17
A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, * a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola.
Csel. 18.18
Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása * vala.
Csel. 18.19
Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
Csel. 18.20
Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;
Csel. 18.21
Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.
Csel. 18.22
És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.
Csel. 18.23
És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, * erősítve a tanítványokat mind.
Csel. 18.24
Érkezék pedig Efézusba egy Apollós * nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
Csel. 18.25
Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét * tudja vala.
Csel. 18.26
És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát.
Csel. 18.27
Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa * azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:
Csel. 18.28
Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT