Csel. 14

Teljes szövegű keresés

Csel. 14
Csel. 14.1
Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
Csel. 14.2
A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
Csel. 14.3
Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz * vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.
Csel. 14.4
De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
Csel. 14.5
És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,
Csel. 14.6
Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
Csel. 14.7
És ott prédikálják vala az evangyéliomot.
Csel. 14.8
És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta * volt, és soha nem járt.
Csel. 14.9
Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Csel. 14.10
Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött * és járt.
Csel. 14.11
A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Csel. 14.12
És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Csel. 14.13
Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Csel. 14.14
Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Csel. 14.15
És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és * azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez + térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban ** valókat:
Csel. 14.16
Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk * útján haladni:
Csel. 14.17
Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság * nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Csel. 14.18
És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Csel. 14.19
Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék * Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Csel. 14.20
De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Csel. 14.21
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Csel. 14.22
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg * a hitben, és hogy sok háborúságon által kell + nékünk az Isten országába bemennünk.
Csel. 14.23
Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, * imádkozván bőjtölésekkel + egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.
Csel. 14.24
És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.
Csel. 14.25
És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;
Csel. 14.26
És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.
Csel. 14.27
Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
Csel. 14.28
Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT