Zsid. 2

Teljes szövegű keresés

Zsid. 2
Zsid. 2.1
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.
Zsid. 2.2
Mert ha az angyaloktól * hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette + igazságos büntetését:
Zsid. 2.3
Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, * azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,
Zsid. 2.4
Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg * csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel + az ő akarata szerint.
Zsid. 2.5
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő * világot, a melyről szólunk.
Zsid. 2.6
Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? *
Zsid. 2.7
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
Zsid. 2.8
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. *
Zsid. 2.9
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy * az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a + halált.
Zsid. 2.10
Mert illendő vala, * hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. +
Zsid. 2.11
Mert a megszentelő * és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
Zsid. 2.12
Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, * az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
Zsid. 2.13
És ismét: Én ő benne bízom; * és ismét: + Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
Zsid. 2.14
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett * azoknak, hogy a + halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
Zsid. 2.15
És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
Zsid. 2.16
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
Zsid. 2.17
Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak * kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
Zsid. 2.18
Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, * segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT