2 Kir. 3

Teljes szövegű keresés

2 Kir. 3
2 Kir. 3.1
Jórám * pedig, az Akháb + fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.
2 Kir. 3.2
És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, * a melyet az ő atyja készíttetett volt.
2 Kir. 3.3
De mindazáltal követé Jeroboámnak, * a Nébát fiának bűneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól.
2 Kir. 3.4
És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.
2 Kir. 3.5
De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya * elszakadt az Izráel királyától.
2 Kir. 3.6
Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt;
2 Kir. 3.7
És elméne, és külde követeket Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya * elszakadt tőlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.
2 Kir. 3.8
És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján.
2 Kir. 3.9
És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom * királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak.
2 Kir. 3.10
Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr azért hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket!
2 Kir. 3.11
És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
2 Kir. 3.12
És monda Josafát: Nála van az Úrnak * beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya.
2 Kir. 3.13
És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és * anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne utasíts el; mert az Úr gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket.
2 Kir. 3.14
És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem * néznélek, és rád sem tekintenék;
2 Kir. 3.15
Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta.
2 Kir. 3.16
És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
2 Kir. 3.17
Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.
2 Kir. 3.18
Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is * kezetekbe adja.
2 Kir. 3.19
És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.
2 Kir. 3.20
És lőn reggel, * a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jőnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel.
2 Kir. 3.21
Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok ő ellenök harczolni, egybegyűlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az ő tartományuk határán.
2 Kir. 3.22
És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha ő ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér.
2 Kir. 3.23
És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb!
2 Kir. 3.24
De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a * Moábitákat, és azok megfutamodtak előttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot.
2 Kir. 3.25
És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ * hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.
2 Kir. 3.26
Látván pedig a Moáb királya, hogy legyőzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak.
2 Kir. 3.27
Akkor vevé az ő elsőszülött fiát, a ki ő helyette uralkodandó volt, és égőáldozatul megáldozá * a kőfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ő földjökbe.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT