1 Kir. 3

Teljes szövegű keresés

1 Kir. 3
1 Kir. 3.1
Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá * Dávidnak városába, míg elvégezé az ő + házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.
1 Kir. 3.2
De a nép áldozik vala a * magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.
1 Kir. 3.3
Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának * parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken + áldozott, és ott tömjénezett.
1 Kir. 3.4
És mikor Gibeonba * ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:
1 Kir. 3.5
Megjelenék * Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.
1 Kir. 3.6
És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, * igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.
1 Kir. 3.7
És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
1 Kir. 3.8
És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, * meg sem írattathatik a sokaság miatt.
1 Kir. 3.9
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, * hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
1 Kir. 3.10
És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
1 Kir. 3.11
Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
1 Kir. 3.12
Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, * úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
1 Kir. 3.13
Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot * és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.
1 Kir. 3.14
És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt * a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
1 Kir. 3.15
És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének * ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
1 Kir. 3.16
Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.
1 Kir. 3.17
És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.
1 Kir. 3.18
És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
1 Kir. 3.19
És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
1 Kir. 3.20
És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.
1 Kir. 3.21
Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
1 Kir. 3.22
Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt.
1 Kir. 3.23
Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
1 Kir. 3.24
És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
1 Kir. 3.25
Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
1 Kir. 3.26
Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok * néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
1 Kir. 3.27
Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.
1 Kir. 3.28
És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, * a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT