Mt. 17

Teljes szövegű keresés

Mt. 17
Mt. 17.1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.
Mt. 17.2
És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.
Mt. 17.3
És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.
Mt. 17.4
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
Mt. 17.5
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”
Mt. 17.6
Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.
Mt. 17.7
Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!”
Mt. 17.8
Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
Mt. 17.9
Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”
Mt. 17.10
Erre megkérdezték tőle tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?”
Mt. 17.11
Ő így válaszolt: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.
Mt. 17.12
Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.”
Mt. 17.13
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt. 17.14
Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,
Mt. 17.15
és ezt mondta: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.
Mt. 17.16
Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”
Mt. 17.17
Jézus erre így válaszolt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!”
Mt. 17.18
Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
Mt. 17.19
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
Mt. 17.20
Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.
Mt. 17.21
(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)”
* Ez a vers a legrégibb kéziratokban nem található
Mt. 17.22
Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik,
Mt. 17.23
megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ekkor igen elszomorodtak.
Mt. 17.24
Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?”
Mt. 17.25
„De igen” - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?”
Mt. 17.26
Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok.
Mt. 17.27
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT