Zsolt. 140

Teljes szövegű keresés

Zsolt. 140
Zsolt. 140.1
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Zsolt. 140.2
Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
Zsolt. 140.3
akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
Zsolt. 140.4
Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
Zsolt. 140.5
Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
Zsolt. 140.6
Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
Zsolt. 140.7
Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak -, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
Zsolt. 140.8
Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
Zsolt. 140.9
Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
Zsolt. 140.10
A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
Zsolt. 140.11
Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
Zsolt. 140.12
Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
Zsolt. 140.13
Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
Zsolt. 140.14
Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT