Zsolt. 139

Teljes szövegű keresés

Zsolt. 139
Zsolt. 139.1
A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Zsolt. 139.2
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Zsolt. 139.3
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Zsolt. 139.4
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Zsolt. 139.5
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Zsolt. 139.6
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt. 139.7
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Zsolt. 139.8
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Zsolt. 139.9
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
Zsolt. 139.10
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Zsolt. 139.11
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
Zsolt. 139.12
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Zsolt. 139.13
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Zsolt. 139.14
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Zsolt. 139.15
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Zsolt. 139.16
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Zsolt. 139.17
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Zsolt. 139.18
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Zsolt. 139.19
Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
Zsolt. 139.20
Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
Zsolt. 139.21
Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
Zsolt. 139.22
Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
Zsolt. 139.23
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt. 139.24
Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT