l) A kúnok ellen viselt 1280. évi hadjárat; a hódmezei csata 1280. augusztus elején.

Teljes szövegű keresés

l) A kúnok ellen viselt 1280. évi hadjárat; a hódmezei csata 1280. augusztus elején.
A kúnok felkelése végre IV. Lászlót is felrázta közönyéből, főkép mikor hírét vette, hogy kedvelt kúnjai hűtlenségen törik fejüket, amennyiben “el akarnak a királyi felségtől pártolni és le akarják a királyi méltóságot alacsonyítani”. Ezért országos felkelést hirdetvén, táborba szállt és 1280. augusztus elején a kúnok ellen indult, akik Oldamér fejedelmük vezérlete alatt a Hódmezőn* a mai Hódmezővásárhely tájékán, az összefolyó Tisza-Maros mocsarai közelében gyülekeztek, hogy a király seregével szembeszálljanak.*
Az Anjoukori Okmánytár III. 365.: “campus Hood”-ot említ.
A csatatér fekvését lásd a 19. sz. mellékleten
A király előcsapatát Barsa Lóránt vezette István testvérével és Miklósfia Rafainnal. Jelen voltak még a királyi seregben Baksa Simonfia György, Finta nádor öccse Amadé, Györkfia Dénes, a Radvánszkyak őse, 7 Ráthold fiu, akik közül egy, Istvánnak fia Lőrinc, vitézül harcolva el is esett. Épúgy elesett még Izsépfia János, Aba Patafia Olivér, Miklósfia András és Mihálkafia Demeter, Miskonczi Ponith ispán fia László stb.*
Kézai, Endlichernél 123.
Már az elővéd a hősiesen viselkedő Barsa Lóránttal az élén* hevesen támadt rá a kúnokra, akik dühösen harcoltak és vitézül védekeztek, sőt még akkor is igen jól tartották magukat, amikor a király főcsapata rohanta meg őket. A harc jó ideig elkeseredetten hullámzott ide-oda, amidőn a magyaroknak új szövetsegésük támadt. Hirtelen nagy záporeső keletkezett, mely – míg egyrészt a szél által hajtva – a kúnok arcába csapott, másrészt nyílaikat, íjaikat, amelyeknek húrja az esőben megereszkedett, hasznavehetetlenné tette, pedig a kúnok “leginkább azokban bizakodnak vala”. Igy harcképtelenné téve, a kún sereg csakhamar teljes vereséget szenvedett. Sok kún holtan maradt a csatatéren, igen sokan közülük foglyul estek s azokat egyenként, párosan, csoportosan hozták a király elé.
Budai Krónika 207.
A szenvedett döntő vereség következménye az lett, hogy a kúnok jórésze kifutott az országból, részben a Moldvától keletre tanyázó nogaji-tatárokhoz, részben a Havasalföldre és Bulgáriába, Magyarországon hagyva nőket, gyermekeket, mindenüket. Akik pedig az országban maradtak, azok “annyira meghódoltak a király parancsának, hogy remegő szívvel alig mertek annak arcába tekinteni”.*
Kézai II. 5. – Thúróczi II. 78.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages