A szászrégeni ütközet. 1849. julius 23-án.
A szászrégeni ütközet.
1849. julius 23-án.
1849. julius 23-án.
Damaszkin alezredes julius 23-án ért Szászrégenbe, ahol Inczédyvel és a Stein által Kolozsvárról küldött 3 zászlóaljjal egyesült. Ilyenformán Damaszkin most már ismét mintegy 5000 emberrel rendelkezett, kikkel újból Beszterce felé indult. Ennek hirére Grotenhjelm is megmozdult Beszterce mellől, hogy Damaszkint visszaszorítva, Lüderssel közvetlen összeköttetésbe lépjen; ehez képest a Károly Ferdinánd ezred 1 zászlóaljának, a Parma ezred 2 századának és 4 ágyúnak hátrahagyása mellett Beszterce helyőrsége gyanánt, julius 21-én útra kelt Szászrégen felé. Az előnyomulás most is két oszlopban történt és pedig: a 2 zászlóaljból, 2 dsidás századból, 30 kozákból és 6 lövegből álló baloszlop Vladislavlievits alatt Szász-Budakon és Nagy-Sajón át Bátosra nyomult, mig a 6 zászlóaljból, 6 kordonista századból, 4 dsidás és 1 osztrák lovas századból, a kozákok fennmaradó részéből és 23 lövegből álló jobb oszlop Grotenhjelm személyes vezénylete alatt az országúton haladt Szászrégen felé; az utóbbi oszlop elővédjét e napon Beer orosz ezredes vezényelte. Az előbbi Nagy-Sajónál, az utóbbi pedig Nagy-Idánál bukkant a magyar előcsapatokra, melyek kevés ellenállás kifejtése után visszahúzódtak.
Július 22-én reggeli 5 órakor Springensfeld a főoszlop elővédjével Oláh-Újfalu felé folytatta útját, melynek gyönge magyar hátvéde összecsapás nélkül Szászrégenre húzódott vissza, mire a főoszlop Oláh-Újfalu mögött táborba szállt. A baloszlop e napon Bátost érte el. Bár éjjel az a túlzott hír érkezett Grotenhjelm főhadiszállására, hogy Szászrégennél 14.000 magyar áll 20 ágyúval, az altábornagy mégis a támadás végrehajtására határozta el magát s a július 23-án reggeli 5 órakor folytatott előnyomulásnál mindenekelőtt Vladislavlievics bukkant Bátosnál gyenge magyar csapatokra, melyek azonban sietve vonultak vissza Szászrégen felé; hasonlóan cselekedett a Dedradnál álló magyar hátvéd is, mire az utóbb említett helységnél mindkét támadó oszlop újból egyesült.
Ezalatt Damaszkin csapatait Szászrégen előtt, a balszárnnyal egy erdős magaslatra támaszkodva, csatarendbe állította. E szárny ellen Grotenhjelm első harcvonal gyanánt 6 kordonista századot 5 osztrák löveggel, melyeket a jobbszárnyon két dsidásosztály és az orosz lovasüteg követett, rendelt támadásra; a középen második harcvonalban 4 orosz vadászzászlóalj, a balszárnyon pedig az egyik osztrák zászlóalj nyomult előre. Miután a magyarok balszárnya rövid idő mulva visszavettetett, Damaszkin a derékhaddal és jobbszárnnyal is megkezdte visszavonulását, de már Radnótfájánál, miután maga mögött a Maros hídját lebontatta, gyalogsága és lovassága egyrészével, továbbá 2 ágyúval újból hátvédállást foglalt.
Az osztrák gyalogság a magyarok hatásos tüze dacára sietve kel át a teljesen járhatlanná nem tett hídon, mialatt Springensfeld lovasságának egy részét átusztatja a folyón s a magyar lövegek elfoglalására rendeli előre. Bár ezt az ellentámadásba átment huszárok meghiúsították, Damaszkin immár ezt az állását is tarthatatlannak látja s így az ellenség által Körtvélyfájáig üldöztetve, Marosvásárhelyre és kevés pihenő után, bár kényszerítő szükség nélkül, Csik-Szent-Györgyre vonult vissza. Az ellenség részéről Vladislavlievics dandára Körtvélyfájánál, a zöm pedig Szászrégennél ütött tábort.
Szászrégennél az oroszok 5 halottat és 15 sebesültet, az osztrákok 4 halottat és 29 sebesültet, Damaszkin pedig 50-60 főnyi halottat és sebesültet vesztett, 95 embere pedig foglyul esett.
Arra a hírre, hogy egy 5000-nyi magyar had Felső-Magyarországból Kapnikbányán át Deés és Retteg felé nyomul előre, Grotenhjelm július 25-én a Besztercén hagyott őrség erősbítésére 2 orosz zászlóaljat, az összes osztrák lovasságot és 4 orosz löveget küldött vissza s az ottani csapatok parancsnokává Pavlov tábornokot nevezte ki.
Július 26-án Grotenhjelm Körtvélyfájánál álló elővédjét Radnótfájára, augusztus 1-én pedig egészen a Görgény patak mögé vonta vissza, hadának zömét pedig Szászrégennél egyesítette, ahol az orosz V. hadtest műveleteiről szóló híreket, illetőleg Lüders további parancsait bevárni szándékozott.
Ez utóbbi az általános hadműveleti terv értelmében* Grotenhjelmmel egyidejűleg, szintén június 18-án kezdte meg támadó előnyomulását Brassó felé s a mondott napon az V. hadtest zömével, a Jessaulov és Dyck gyalog- és a Rennenkampf lovasdandárral, továbbá 1 vadász- és 1 árkászzászlóaljjal, 2 kozák osztaggal és 5 üteggel a Braova völgyben, a Predeálhegy tövénél fekvő Sinaja kolostorig nyomult előre, míg Engelhardt tábornok saját dandárával, 1 kozák osztaggal és 2 üteggel az V. hadtest balszárnyoszlopa gyanánt a mondott napon a Törcsvári szorossal szemben fekvő Rukur helységet érte el. Egyidejűleg az Ojtozi szoros ellen előrerendelt Lein-különítmény Grosesti helységig tolatott előre.*
Lásd e kötet 156. oldalán.
