A mossorini ütközet. 1849. július 23-án.
A mossorini ütközet.
1849. július 23-án.
1849. július 23-án.
A Vetter által elhatározott támadást a titeli fensík ellen Guyonnak egy július 19-én 4 zászlóaljjal, ugyanannyi lovasszázaddal és 2 üteggel Vilova irányában végrehajtott kémszemléje előzte meg. Guyon reggeli 6 órakor jelent meg az említett helység előtt s miután a Lang-dandár előcsapatai előre oda visszahúzódtak, harmadfélórahosszáig tüzeltetett tüzérségével a falu bejáratára s azután hadoszlopával Kovil-Szent-Ivánra húzódott vissza.
A szintén Guyon által végrehajtandó tulajdonképeni támadást Vetter július 23-ikára tűzte ki, micélból Kmethy neki Pongrácz László alezredes alatt július 21-én 2 zászlóaljat és ugyanannyi lovasszázadot bocsátott rendelkezésre. A Kmethy-hadosztálybeli többi csapatoknak 23-án 3 oszlopban tüntetőleg kellett Kamenic, a Vezirachegy és Karlóca ellen előnyomulniok, hogy a Péterváradot a jobbparton körülzáró csapatokat nyugtalanítsák.
Guyon a támadásra meghatározott napon hajnali 3 órakor egyszerre két helyen lépett fel és pedig Vilovánál 3 zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 12 ágyúval, Mossorin előtt pedig 8 zászlóaljjal, 3 lovas századdal és 4 üteggel. Mindkét helyen a támadás az ellenség meglepetésére volt alapítva, mit azonban Vilovánál a korai ágyúzás meghiusított; miután pedig a gyalogság az egyidejű fellépést elmulasztotta, a támadó oszlop rövid ideig tartó hatástalan ágyúzás után, melyet Lang csak gyengén viszonzott, reggel 1/2 7 órakor Kovil-Szent-Ivánra húzódott vissza. Kevésbbé simán folyt le a dolog Mossorin előtt, ahol Guyon személyesen vezényelt. A támadást itt is lövegtüz vezette be, mellyel egyidejüleg Guyon rohamoszlopokba tagozott gyalogságát is előrevezette. Midőn ezek az ellenséges állást mintegy 600 lépésnyire megközelítették, vette észre Guyon, hogy a további előnyomulást csak a két oldalon mocsárok által szegélyezett úton, egy oszlopban folytathatja. Ámde mialatt a támadó oszlopok eggyé tömörültek, Knicsanin oly öldöklő tüzbe fogta azokat, hogy a magyarok sorában csakhamar ingadozás állott be s csak kevés hija volt, hogy ez általános futássá nem fajult. Knicsanin a visszavonulókat csakis lövegtűzzel üldözte s így Guyon nagyobb baj és veszedelem nélkül vezethette vissza csapatjait korábbi táborhelyeikre.
Délután fél 2 órakor Guyon megújította támadását s ez alkalommal 15 zászlóaljjal, 5 lovas századdal és 6 üteggel, tehát csaknem egész hadtestével Mossorin ellen nyomult. Tüzérségét Guyon a töltés két oldalán vonultatta fel s mögötte fedezetül 4 zászlóaljat és 2 lovas századot állított fel. A tulajdonképeni támadás keresztülvitelére szánt 6 zászlóaljat ezúttal a délelőtti tapasztalásokon okulva, egy ekkor még nem igen ismert és gyakorolt módon, szétszórt harcrendben messze hátul követő tartalékokkal tolta előre, mely alakzatban ezek a kiszáradt mocsárterületen üggyel-bajjal bár, de mégis előbbrejuthattak. Guyonnak ez a széles támadó alakzata arra bírta Knicsanint, hogy csapatjait szintén jobban széjjelhúzza, ami védővonalának ellenálló képességét még jobban csökkentette.
A támadók élénk ágyú- és puskaropogás között halált megvető elszántsággal nyomultak előre s bár két ízben a fensik széléről visszaverettek, egy harmadik rohamnál végre sikerült az egyik honvéd csapatnak szilárdul megvetni a lábát a fensíkon. Miután azonban ezt a kimerült osztagot nyomban tartalék nem követte és azonkívül Knicsanin ép ekkor – délután 5 óra tájban – Lang ezredestől Vilováról egy osztály Császár-dragonyost és 1/2 lov. üteget kapott erősbítésül, melyek a fensíkra felért magyar osztag ellen azonnal támadásra mentek, ez utóbbi nem sokáig bírt az ellene fellépett túlerőnek ellenállni s megint csak a mélységbe szorult vissza. Ezt a kedvező pillanatok Knicsanin általános ellentámadás megkísérlésére használta fel, melyet azonban Guyon már nem várt be, hanem gyalogságát visszavonván, esti 8 óráig már csak tüzérségével folytatta a harcot, amikor hadait Gyurgyevóra rendelte vissza. Megemlítendő továbbá, hogy Guyon a délutáni támadás idején Perlasz felől és Zalánkeménnel szemben is intéztetett tűntetést, melynek természetesen említésreméltó eredménye nem volt.
A császáriak e napi vesztesége, miután a csapatok a terepalakulások által igen jól voltak fedve, mindössze 45 emberre rúgott holtakban és sebesültekben; a nyilt terepen és mocsárokon át előnyomuló magyarok vesztesége ellenben jóval nagyobb lehetett; az egyik forrásmunka 25 halottra és 72 sebesültre teszi, ami inkább kevésnek, mint soknak mondható.
Miután Guyon hadosztályának a kománytól július 21-én vett rendelet értelmében már a következő napon Szegedre kellett elvonulnia s a titeli fensik szemmeltartására csak Kmethy maradt vissza hadosztályával, a hadi szinhely e részén egyidőre szünet állott be. A bán folytatólagos hadműveleteire e fejezet befejezésül, az Arad és Temesvár körül történt eseményeket kell röviden ecsetelnünk.
