A zsigárdi ütközet (1849. június 16-án).
A zsigárdi ütközet (1849. június 16-án).
Görgey június 10-én Budáról Tatán át Bayer kíséretében Győrbe érkezett, hogy Klapka hozzájárulását is megnyerje a támadás megkezdéséhez, melynek tervét a tatai központi hadműveleti iroda akként dolgozta ki, hogy június 16-án Asbóth, Knezics és Nagy Sándor külön-külön hadműveleti vonalon megkezdjék a kombinált támadást a Vág-vonal ellen, melynek eredményét a főparancsnok és hadügyminiszter, hogy szándékához képest a hadtestparancsnokok valóban magukra hagyatva maradjanak, Pesten várta be. A csornai ütközetet eszerint, mint Klapka, illetőleg Kmethy kezdeményezéséből keletkezettet, teljesen a Görgey által szándékolt támadó műveletek körén kívül esőnek tekinthetjük.
A Bayer által kiadott s a kombinált támadás alapjául szolgáló irányelvek lényegükben következőleg hangzottak: A II. hadtest (Asbóth) Gután csak egy kis hidőrségnek hátrahagyása mellett, 16-án reggel átlépi az érsekujvári Duna-ágat és Farkasd és Zsigárdnál az osztrák hadállás jobb szárnyát támadja meg; Aszódon egy dandárt hagy, mely a Kosztolányi hadosztály egy részével az ottani átkelő pontot fedezi a Csallóközben álló osztrák haderők ellenében. Farkasd és Negyed elérése után, itt a Vágon át híd verendő. A III. hadtest (Knezics), mely elővédjét Tardoskedről és Tót-Megyerről reggeli 6 órakor az ellenség foglalkoztatása céljából Sellyéig tolja előre, zömével Érsekujvárról Szemőn át Farkasd felé nyomul előre, hogy itt a II. és III. hadtest sikerült támadása után a Vágon átkeljen. Ezen támadások támogatása céljából az I. hadtest (Nagy Sándor) Mocsonokon összpontosul, elővédjét Sempthe és Hosszúfalváig tolja előre, ahol az osztrákokat lekötni iparkodik. A II. és III. hadtestnek a Vág jobbpartján történő egyesülése után az előnyomulás ezen folyó és az érsekujvári Dunaág között Királyréven át Diószeg felé volt folytatandó, hogy ezáltal Szerednél az I. hadtest átkelése és az egész Vágvonal birtokbavétele lehetővé tétessék. A Csallóközben az osztrákok folytonos támadások által voltak foglalkoztatandók, nehogy a vág-vonalmenti csapatokat támogathassák. E célból Kosztolányi 4 zászlóaljjal, 3 lovas századdal és 8 löveggel már hajnali 2 órakor indult el Nagy-Megyerről Patas és Böős felé és a Reischach dandárnak itteni állást foglalt részeit reggeli 7 órakor megtámadta. A bevezető ágyúharc után Reischach ellentámadásra indult és Kosztolányi csapatjait előbb Patasra, majd onnan Nagy-Megyerre szorította vissza, ahol a további üldözést beszűntette. A gyorsan lezajlott csetepaté alatt az osztrákok 2 halottat és 7 sebesültet, a magyarok pedig mintegy 20 halottat és sebesültet vesztettek.
A II. hadtestnél, mely június 15-én éjjel 3 dandárral az érsekujvári Dunaág jobbpartján Aszódnál, a Kisfaludy dandárral pedig a balparton, Sereg-Akolnál táborozott, következőleg fejlődtek az események. Vett feladatához képest Asbóth június 16-ikán 3 oszlopban kezdte meg az előnyomulást és pedig Rakovszky őrnagy a 48. zászlóaljjal és 3 utász századdal, melyhez később még másfél üteg és 1 szárny Württemberg-huszár is járult, a Vág mentén Farkasdra irányíttatott, hogy az esetleg ott álló ellenséget elűzve, azonnal az elrendelt hidépítéshez fogjon, hogy az összeköttetés a III. hadtesttel minél előbb helyreállítható legyen. Az 5 zászlóalj, 2 osztály huszár és 3 ütegből álló hadtest zömét Asbóth személyesen vezette Zsigárd irányában előre s végül baloldaloszlop gyanánt a Feketeviz és az érsekujvári Dunaág között Nádszeg felé a Bocskay csapat, 1 század pozsonyi vadásszal különíttetett ki. Ez utóbbi Nádszegnél reggel 7 óra tájban egy ellenséges gyalogszázadra bukkant, melynek támogatására Vásárutból csakhamar a Koudelka ezred egyik zászlóalja Grobois őrnagy parancsnoksága alatt érkezett be. Ekkor a magyar baloldaloszlop a megerősített ellenség ellen támadásra indul, melynek visszavonulási vonala Vásárút felé elvágatván, Királyrév irányában kénytelen hátrálni, mely helység azonban ekkor már szintén a magyarok kezében volt. Időközben ugyanis Asbóth hadteste zömével a posványos réteken, melyeken a gyalogság néhol térdig besüppedt a vizbe-sárba, nagy üggyel-bajjal átgázolván, reggel fél 8 óra tájban Farkasddal egy magasságra, tehát szárazabb helyre ért s itt csapatjait azonnal csatarendbe állította. A 25. zászlóalj a melléje adott félüteggel Rezsni kapitány parancsnoksága alatt azt a feladatot kapta, hogy Királyrévet minden áron elfoglalja s ott a Nádszeg felé előnyomuló baloldalkülönítménnyel egyesüljön. Collig őrnagynak a Don Miguelekkel és az 56. zászlóaljjal Zsigárdot kelle megtámadnia; mögötte tartalék gyanánt Kisfaludy őrnagy nyomult előre a 60. és 54. zászlóaljjal. A lovasságból 3 század Württemberg-huszár a jobbszárnyat, 1 század Bocskay-huszár pedig a balszárnyat hátul követve állíttatott fel.
Az előnyomulást Rezsni kapitány kezdte meg, kinek előcsapatjai a Királyrévben álló osztrák előörsöket hamar visszaszorították; ekkor érkezett be Nádszeg felől Groboi őrnagy és elszánt támadással útat tör magának a Feketeviz hidján át Királyrévbe, honnan Rezsni előcsapatjait időlegesen hátrálásra bírja. Nemsokára azonban Rezsni által délfelé, a baloldal oszlop által pedig a Feketeviz jobbpartjáról erélyesen megtámadtatván, Grobois kénytelen volt Zsigárd felé visszavonulni, ahol Pott dandárához csatlakozott. Ez utóbbi a komoly megtámadtatás érzetében vágmenti előcsapatjait bevonván, 3 zászlóaljból, 1 gyalog és 1 lovas századból és 9 lövegből álló dandárával arccal délnek, Királyrév-Zsigárd vonalában, balszárnyával ez utóbbi helységre támaszkodva, foglalt állást. Asbóth délelőtt 10 óra tájban megkezdte a támadó előnyomulást Pottnak futólagosan megerősített állása ellen, melyet ez utóbbi élénk tüzeléssel fogadott. Hatásos lőtávolságra érve, Asbóth felvonultatta tüzérségét, balszárny lovasságának pedig parancsot adott, miszerint az ellenség jobbszárnyát túlszárnyalva, iparkodjék annak jobb oldalát megrohanni. Ennek végrehajtása közben a Don Miguel és az 56. zászlóalj Collig őrnagy és Mándy alezredes vezetése alatt Zsigárdra, a jobbszárny lovassága pedig a vele szemben álló osztrák félütegre vetette magát és azt birtokába ejtette. Az osztrákok egyideig vitézül tartották magukat, de a magyarok elszánt rohamainak végre mégis engedni voltak kénytelenek, minek folytán Pott dandárát elég jó rendben Peredre vezette vissza. Asbóth nem igen üldözte a visszavonulókat, hanem tekintettel arra, hogy sem Rakovszky hadoszlopa Farkasd felől, sem a III. hadtest a Vág tulsó partjáról még nem mutatkozott, ezek beérkeztéig csapatjaival Zsigárdnál pihenőt szándékozott tartani, mi célból azokat következőleg állította készenlétbe: a Bocskay csapat a vadászokkal Királyrévet, a Don Miguelek Zsigárdot szállották meg; a két helység között a zöm állott fel és pedig a 25. és 54. zászlóalj a bal-, a 60. és 56. zászlóalj a jobbszárnyon; ezek között középen a lovasság fedezete alatt (3 század Württemberg- és 1 század Bocskay-huszár) a tüzérség (2 gyalog- és 1 lovas üteg 22 löveggel) foglalt állást.
Eképpen csoportosítva pihenték ki a csapatok aznapi munkájuk fáradalmait, midőn d. u. 1 óra után Rakovszky és Knezics beérkezése helyett egyszerre csak erős ellenséges hadoszlopok közeledése jelentetett Pered irányából. Wohlgemuth altábornagy ugyanis a magyarok hidverési munkálatainak és ebből kifolyó csapatmozdulatainak hirére, még június 15-én Herzinger tábornokot a Theissing dandár 2 gránátos zászlóaljával, 3 század Auersperg-vértessel és 2 üteggel Nagyszombatból Diószegen át Pott támogatására rendelte előre, mely csapatok 16-án a délelőtt folyamán ép akkor érkeztek be Pered előtt, midőn Pott arra felé visszavonulóban odaérkezett. Herzinger az utóbbinak dandárát a bal-, a magával hozott Thessing dandárt pedig a jobbszárnyon harcrendbe állítván, a Zsigárd előtt állást foglalt magyarok megtámadását határozta el, mihez csapatjainak rövid ideig tartó pihenése után nyomban hozzá is látott. Pott dandárával, mely zömével Peredről egyenes irányban Zsigárd nyugati kijárata felé tartott, maga Asbóth vette föl a harcot a 60. és 56. honvéd zászlóaljjal és a gyalogüteggel, míg a Pott dandár balszárnyoszlopát képező és Zsigárd helység közepe ellen irányított 2. vadász zászlóalj, a helységet a Don Miguel zászlóaljjal megszállva tartó Collig őrnaggyal keveredett harcba; a Pott dandártól jobbra előnyomuló Theissing dandárral szemben Kisfaludy őrnagy jutott a 25. és 54. zászlóaljjal, a lovasüteggel és 3 század Württemberg-huszárral.
Asbóth ütegeinek jól célzott lövései egyidőre megakasztották a Pott dandár előnyomulását, minek folytán Herzinger összes lovasságát (3 vértes és 1 chevauxlegers század) a magyar ütegek és az azokat födöző lovasság ellen rohamra indítja, mely csakhamar az osztrák lovasság győzelmével végződik. A huszárok és ütegek sorában beállott rendetlenség nyilsebességgel átterjed a magyar balszárnyra is, mely ennek folytán ingadozni kezd. Ez arra bírja Asbóth ezredest, hogy délután 3 óra tájban általános visszavonulást parancsoljon, melyet az általa személyesen vezetett jobb szárny a legjobb rendben hajtott végre, mihez nem kis mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy Collig őrnagy ép ez idő tájt vetette vissza a vele szemben álló osztrák vadászokat.
Ezalatt a magyar balszárnyon végzetessé vált a helyzet; az osztrák lovasság első sikerén vérszemet kapva s annak eredményét kiaknázandó, immár a gyalogságra veti magát és a már különben is rendetlenségbe jutott 54. zászlóaljat teljesen széjjelrebbenti. A Württemberg huszárok bátor parancsnoka, Privoda őrnagy és derék kapitányuk, Herczeg, minden lehetőt elkövetnek, hogy osztagaikat újból rendezve az ellenséges lovassággal ismét szembe szálljanak, csatakiáltásuk azonban nyomtalanul elhangzott a pusztában s osztagaik szétszóródva futnak vissza, ott hagyván a gondjaikra bízott ütegeket és a gyalogságot is, minek folytán az egyik üteg az ellenséges lovasság által utoléretvén, annak 4 ágyúja az ellenség kezébe kerül. A bátorlelkű Rezsni kapitány ekkor még mindig helyt álló 25. zászlóaljával elszántan veti magát a támadó lovasság elé, másrészt pedig Kisfaludy őrnagy is összegyűjti a már széjjelvert 54. zászlóalj java részét, s az ekként kettős tüzbe vett ellenséges lovasság az imént elfoglalt 2 löveggel együtt gyorsan eltűnik a puskák hatásos tüzköréből és az erősen megingott magyarok további üldözését, a tüzérséggel együtt tömör rendekben előnyomuló saját gyalogságának adja által.
Kisfaludy jól megritkított balszárnyhadát Királyrév felé vezette vissza, ahol azt a még mindig ott álló Bocskay csapat vette fel s ahova időközben Asbóth a jobbszárnyhaddal is beérkezett volt. Hogy erélyesen folytatott üldözés esetén a magyarok helyzete, hátban a posványos tereppel s két oldalt folyó vizek által határolva, a lehető legkétségbeejtőbbé válhatott volna, könnyen elképzelhető; szerencsére azonban délután 4 óra tájban feltűnt a láthatáron Rakovszky őrnagy Farkasd felől jövő hadoszlopának éle, melyet Herzinger a Vág tulsó partjáról segítségül jövő III. hadtest előhadának vélt, minek folytán csapatjainak további előnyomulását s nemsokára az üldözést is beszűntette. Ily körülmények között Asbóth minden további veszteség nélkül vezethette vissza hadtestét az aszódi híd mellé, Rakovszky pedig a hadtest visszavonulását látva, különítményével újból Negyedre tért vissza, hogy legalább az épülőfélben levő hidat a netán tovább előnyomuló ellenség ellen biztosítsa.
Knezics e napi tevékenysége mindössze abból állott, hogy Sellye és Farkasd felé egy-egy különítményt rendelt ki tüntetés céljából; pedig ha ő hadtestével idejekorán a Vágon átkel, majdnem bizonyosra vehető, hogy az ütközet egészen más fordulatot vesz s a magyarok javára dől el. Hiába unszolták alparancsnokai Knezicset, lépjen segélyhozólag közbe a II. hadtest harcába, a tábornok azt hozván fel indokul, hogy erre határozott parancsa nincsen, hajthatatlan maradt elhatározása mellett, hogy a Vágot, „csak a II. hadtest sikerült támadása után”, amint azt az napra szóló parancsa előírá*, lépi át. Hogy a helyszinén jelenlevő főparancsnok ezen téves nézetének és következményeinek egy rövidke parancs által könnyen elejét vehette volna, ahhoz kétség nem igen férhet, de úgy Görgey, valamint hadműveleti dolgokban teljhatalmú helyettes hatósága, a központi hadműveleti iroda, messze távol maradt a tettek szinhelyétől.
Lásd az 58. oldalon.
A Zsigárd körüli ütközet Asbóth hadtestének mintegy 400 halottjába és sebesültjébe és 65 lovába került, 200 ember pedig foglyul esett; a császáriak vesztesége halottakban: 2 tiszt, mindkettő az Auersperg-vértesekből, és 40 főnyi legénység; sebesültekben: 2 tiszt, egyik az Auersperg-vértesektől, másika gyalogos, továbbá 61 főnyi legénység; összesen 4 tiszt, 101 főnyi legénység és 38 ló.
Nagy Sándor az I. hadtesttel a számára június 16-ikáról szóló parancsot következőleg hajtotta végre: A délelőtt folyamán csupáncsak erős kémszemlét tartott Sempthe-Szered irányában, midőn pedig délután Asbóth első előnyomulásának és sikereinek hire beérkezett, 5 óra tájban ő is döntő támadásra határozta el magát; az e célra kirendelt Máriássy-hadosztály a Sempthétől keletre elterülő magaslatokat birtokába ejtvén, onnan a helység előtt emelt sáncok ellen hatásos tüzelést kezdett, úgy hogy az osztrákok tüzérsége csakhamar elhallgatni kényszerült. Erre 3 honvéd zászlóalj rohamra indult Sempthe ellen, melyet Perin tábornoknak 3 gránátos zászlóaljból, 2 lovas századból és 9 lövegből álló dandára tartott megszállva. Kezdetben a honvédek működését siker koronázta, amennyiben az eltorlaszolt helység első házaiba benyomulniok sikerült. Ekkor azonban Wohlgemuth altábornagy hadtest parancsnok, aki személyesen vezette az itteni ütközetet, a Szereden tartalékban álló csapatokat a Vág balpartjára átrendelvén, azok egy részével a sempthei védőrséget erősítette meg, mely most a magyarokat újból kiszorította a helységből, - 1 zászlóaljat és 2 lovas századot pedig a nyitrai országúttól északra, a szőlős magaslatokon át az előnyomuló magyarok jobb oldala ellen indított útnak.
Ezalat Nagy Sándor úgy gyalogságával, mint a tüzérséggel is előbbre nyomul és rövid idő alatt nemcsak a Sempthe előtt emelt sáncokat ejtette hatalmába, hanem a gyalogság egy része már a temetőbe is benyomult. És most ismét Wohlgemuth altábornagy volt az, aki a kivívott előnyöket újból kiragadta a magyarok kezéből; ő ugyanis ebben a döntő pillanatban a végső tartalék gyanánt visszatartott Koudelka gránátos zászlóaljat 1/2 röppentyű üteggel dobta harcba, minek folytán úgy a sáncok, mint a temető ismét osztrák kézre kerültek. Miután azonfelül most már a szőlős magaslatokon át irányított oszlop is bontakozni kezdett a magyarok jobb oldala ellen, Nagy Sándor visszavonulásra adott parancsot, melynek végrehajtása közben a Koudelka zászlóaljnak 4 magyar tizenkétfontos löveget elérni és hatalmába ejteni sikerült.
Az I. hadtestnek a támadásban részt vett csapatjai Patára és Sopornyára húzódtak vissza. Wohlgemuth pedig megelégedett Sempthe megtartásával és a további üldözést beszűntette.
Az I. hadtestnek e napi vesztesége holtakban 79, sebesültekben 86, összesen 165 emberre és 24 lóra rúgott, míg ellenben a császáriak állítólag mindössze 9 halottat 40 sebesültet vesztettek.
){kind=link}