HARMINCEGYEDIK FEJEZET. A nyári hadjárat megindítása; bevezető harcok a Felső Duna mentén. A szeredi ütközet 1849. június 9-én; a…
HARMINCEGYEDIK FEJEZET.
A nyári hadjárat megindítása; bevezető harcok a Felső Duna mentén. A szeredi ütközet 1849. június 9-én; a csornai ütközet június 13-án és a zsigárdi ütközet június 16-án; végül a peredi csata június 20-án és 21-én.
A nyári hadjárat megindítása; bevezető harcok a Felső Duna mentén. A szeredi ütközet 1849. június 9-én; a csornai ütközet június 13-án és a zsigárdi ütközet június 16-án; végül a peredi csata június 20-án és 21-én.
Haynau táborszernagy az osztrák fősereg feletti parancsnokságot átvevén, annak seregrészeit június hó 10-ig a következő állásokba szándékozott elhelyezni, mire nézve ki is adta intézkedéseit; ezen állásokban a seregnek a kölcsönös megállapodások értelmében az orosz hadak támadó előnyomulásáig várakozó magatartásban kellett maradnia.
Az I. hadtest Liechtenstein hadosztálya Mosonynál és a kémlei (Kimling) táborban foglalt állást; elővéde Öttevény (Hochstrass) felé előretolva. Wallmoden hadosztályából a Fiedler dandár Hédervárt szállotta meg a Szigetközben. Ludwig lovas dandára tartalék gyanánt Magyar-Óvárnál állott fel; ugyanitt helyeztetett el a hadtest főhadiszállása is. A Wallmoden hadosztálynak egy dsidás ezred és egy lovas üteg által megerősített és egyelőre még Wyss tábornok parancsnoksága alatt álló másik dandára Kapuvár és Csornáig tolatott előre.
A II. hadtestből Pott dandára az alsó Vágot Selye és Farkasdnál, a másik, akkor még báró Reischach tábornok által vezetett dandár pedig a Csallóközt Vásárút-Bős vonalában tartotta megszállva. E mögött a Barco dandár (ez időtájt még Liebler alatt) Olgyánál, az I. hadtesthez tartozó Simbschen lovas dandár pedig tartalék viszonyban Szerdahelynél állott.
A III. hadtest zöme Sopronnál állott fel; a Collery (későbbi Wolf) dandár Szt. Miklósra, a Dossen dandár pedig Nyék (Neckenmarkt), Keresztur (Kreutz) és Nagy-Cenk (Grosz-Zinkendorf) tolatott előre.
A IV. hadtestből a Jablonowski dandár Galgócnál, a Perin dandár Szered és Vaghánál a Vág átjárókat tartotta megszállva; Theissing gyalog- és Lederer lovas dandára tartalék viszonyban Nagy-Szombatnál állott fel; itt volt a hadtest főhadiszállása is. Ugyane hadtestből Benedek tábornok parancsnoksága alatt 3 zászlóalj, 6 lovas század és 12 löveg Trencsénben és környékén, 4 1/3 zászlóalj, 2 lovas század és 12 löveg pedig Barco tábornok parancsnoksága alatt a felső Vág-völgyben Zsolnán maradt kikülönítve; ez utóbbi a június 10-én Rózsahegyre érkezett Sass orosz hadoszloppal állította helyre az összeköttetést.
Panjutin orosz hadosztálya Bősing és Modor körül táborozott.
A tüzér főtartalék Engeraunál állott, Haynau pedig főhadiszállását Pozsonyban ütötte fel.
A magyarok részén Görgey, dacára annak, hogy a Klapka által szerkesztett és a minisztertanács által elfogadott védőleges tervhez előzőleg hozzájárult, már Buda alatt másra, támadó fellépésre határozta el magát az osztrák fősereg ellen, hogy azzal lehetőleg még az oroszok beérkezte előtt leszámolhasson. Ez az eszme, mint már korábban kifejtettük, feltétlenül helyes volt, ámde a kivitel! Annál kedvezőbbet és jobbat még maga az ellenség sem kivánhatott volna magának.
A szándékot támadó hadművelet alapját képező tervet Görgey Klapkához intézett egyik levelében következőleg körvonalozza: „1. A Duna jobbpartján: az elfoglalt állásnak szilárd megtartása és a lehetőség szerinti megvédelmezése. Hátrálási vonal: a VII. hadtest számára a Szőnyre vezető országút; a Kmethy hadosztály számára a Székesfehérváron át a fővárosokba vivő országút. 2. Támadólagos hadmivelet a Vágon át Nagy-Szombat irányában az Érsekujvári Dunán át való megkerülés segélyével; - vagy pedig a körülményekhez képest arctámadás Pozsonyra. Ez utóbbi az esetre, ha az egész Vágvonal s a trencséni szorosok Galicia felé, birtokunkba visszakerülnek. Mind a kettőt támogatják Komáromból a Csallóközben végzendő tüntetések. Hátrálási vonalak: mindegyik hadtesté az, melyen előnyomult. 3. Balsiker esetén a VII. és VIII. hadtestek concentrálása Komáromban – a többieké a Duna balpartján, a körülmények szerint.”
Vajjon nem lett volna-e az oroszok fenyegető háttámadására való tekintettel, célszerübb a főtámadást már időnyereség szempontjából is a legrövidebb vonalon, tehát a Duna jobbpartján, egyenes irányban Bécsnek végrehajtani, a fölött minden esetre legalább is vitatkozni lehetne. Sokkal többet nyomott ennél a latba, hogy az egyes seregtestek Buda alól az új hadműveleti terv követelte kiinduló helyzetbe későn, körülbelül egy héttel Buda bevétele után indíttattak útba, a legkülönösebb pedig a dologban bizonyára az volt, hogy Görgey – mikép azt emlékíratában egész komolyan hangsúlyozza* - a fentjelzett hadműveletet az osztrákok által megszállva tartott Vágvonal birtokbavételéig nem az összes hadtestek által egységesen óhajtotta végrehajtani, hanem az újonnan kinevezett hadtestparancsnokoknak egy-egy önálló hadműködési vonal kijelölése által alkalmat kívánt szolgáltatni, hogy kiki függetlenül, úgyszólván saját szakálára tevékenykedve bizonyítsa be rátermettségét a reá bízott hadparancsnoki méltóságra.
Lásd „Mein Leben und Wirken” 2. kötet 16. fejezetét.
A Buda bevételénél közreműködött seregtestek közül Kmethynek az Üchtritz és Pongrácz dandárokra tagozódott hadosztálya továbbra is önálló viszonyban, Székesfehérváron át Pápára irányíttatott. Feladata:* az új felállítás szélső balszárnyát képezni, valamennyi átkelőpontot, Marcaltő, Malomsok, Mórichida, Kis-Babóth és Rába-Szent-Mihálynál megszállani, valamennyi hidat a Rábán – egyet, a marcaltőit kivéve – elrombolni, az ellenségnek átkelési kísérleteit az egész vonal hosszábban megakadályozni és egyfelől jobb szárnyával Pöltenberg tábornok Győrben álló VII. hadtestével, illetve ennek Ménfőn és Rába-Patonánál álló balszárnyával érintkezve – másfelől saját balszárnyával, esetleg egész zömével a sárvár-veszprém-székesfehérvári útat – és pedig főleg ezt fedezni.
Szószerint Görgey Istvánból.
Az I. hadtest Nagy Sándor tábornok alatt, a II. hadtest Asbóth Lajos ezredes alatt és a III. hadtest Knezics tábornok alatt az alsó vág felé irányíttattak.
Az erre vonatkozó parancsok következőleg hangzottak:*
Lásd Asbóth Lajos emlékíratai, I. kötet 109. oldal.
„Főhadiszállás, Buda, május 25-én, 1849. Határozat. Buda bevétele által a közép-dunai hadműveletek Magyarországon teljesen bevégezvék. A sereg tehát teljesen és biztossággal a Felső-Duna és a Vág között állomásozó ellenség elé nyomulhat, ez előnyomulást következő rendszabályok szerint kell intéznie: Május 27-én, 1849. A III. hadtest pontban 7 órakor reggel Budáról Veresvárra. Az I. és II. hadtest Budán marad. Május 29-én 1849. A III. hadtest Doroghról Esztergom- és Párkányba, a II. hadtest Veresvárról Doroghra, az I. hadtest Budáról Veresvárra. Május 30-án, 1849. A III. hadtest Esztergomból Köbölkutra, a II. hadtest Doroghról Esztergom- és Párkányba, az I. hadtest Veresvárról Doroghra. Május 31-én, 1849. A III. hadtest Köbölkutról Perbetére, a II. hadtest Esztergomból Köbölkutra, az I. hadtest Doroghról Esztergom- és Párkányba. Június 1-én, 1849. A III. hadtest Perbetéről Érsekujvárra, a II. hadtest Köbölkutról Perbetére; az I. hadtest Esztergom- és Párkányban marad. (Később vett parancs szerint Köbölkutra kellett menetelnie.) A sereghez tartozó fő-lőszeri tartalék az I. hadtesttel megy, stb. stb. A következő, Budán május 30-án kelt parancs szerint: Június 2-án, a III. hadtest Érsekujvár előtt foglal állást, jobbszárnyát a Nyitrának irányozván, a szeredi főútig húzódik el. A II. hadtest Érsekujvárra megy és a III. hadtesthez balra áll fel, az említett úttól balra a Nyitráig hózódván el. Mind a két hadtest egyesülve előcsapatokat tart a Vágvonal irányában, melyek a tábort egy 2-ik félkörbe zárják. A III. hadtest erős vegyes őrjáratot küld Farkasd felé és ott az ellenség állását kikémlelni igyekszik. Az I. hadtest Jászfaluba (későbbi intézkedés szerint Hullba) megy. Kmethy hadosztálya Székesfehérvárott marad, június 3-án: Mind a három hadtest megtartja elfoglalt állását, a II. és III. hadtest ismét szemléket tart Farkasd és Tardosked felé, stb. Június 4-én az ezen hadiszinhelyen tekintetbe jövő magyar haderők a következő állásokat foglalták el: I. hadtest Hullnál, II. és III. hadtest Érsekujvárnál, a VIII. hadtest Kosztolányi hadosztálya a Csallóközben Nagy-Megyert, Szakállast és Nemes-Bogyát szállotta meg; a hadtest többi része gróf Eszterházy Pál alatt Komárom helyőrségét képezte, a VII. hadtest még mindig Győrnél vesztegelt, Kmethy hadosztálya Székesfehérvárt érte volt el. Horváth János ezredes portyázó csapata Nyitra és Galgóc között állott, Görgey Ármin pedig ismét útban volt a felső Vág völgyéből a bányavárosok felé s 6-án Körmöcbányára ért. Beniczky szabad csapata Turóc, Trencsén, és Árva megyékben mozgott.
Június 5-én az I. hadtest Nyitrán át Komjáthiba nyomult előre, a II. hadtest pedig Guttánál megfelelő fedezet alatt hidveréshez fogott; a többi seregtestek megmaradtak állásukban. A tulajdonképeni támadó műveletek június 6-án kezdődtek, micélból az I. hadtest 2 zászlóalj, 4 lovas század és 1 ütegnyi elővédjét Ürményig, a II. hadtest egy hasonlót Tót-Megyerig, a III. hadtest pedig a magáét Tardoskedig tolta előre; mindhárom elővéd a Vágig portyáztatott.
A szeredi ütközet. 1849. június 9-én.
A csornai ütközet. 1849. junius 13-án.
A zsigárdi ütközet (1849. június 16-án).
A peredi csata. A csata első napja 1849. június 20-án.
A peredi csata második napja (1849. június 21-én).
