Utóvédharc Mezőkövesdnél. 1849. február 28-án.
Utóvédharc Mezőkövesdnél.
1849. február 28-án.
1849. február 28-án.
1. számú mellékelet.
A kápolnai csata után Dembinski a visszavonulás folytatását határozta el s kiadott rendelkezése szerint a seregnek február 28-án Mezőkövesdnél kellett összpontosulnia. Egyes alparancsnokok, főleg Görgey és Kmety a csatának újbóli felvétele mellett kardoskodtak, Dembinski azonban eredeti szándéka mellett megmaradván, a déltájban Mezőkövesdre ért hadosztályok a város és a Kánya patak között következőleg szállottak táborba: Az országúttól északra az Aulich, Guyon és Pöltenberg hadosztályok, attól délre a Dessewffy, Máriássy és Szekulics hadosztályok. Schulz hadosztálya úgy látszik továbbra is Eger környékén maradt. A Kmety hadosztály 28-án déltájig a kerecsendi magaslatokon elfoglalt állásában maradt, aztán pedig a többi hadosztályokat hátvéd gyanánt követve, szintén Mezőkövesdnek vette irányát.
A Windischgrätz által február 28-ára kiadott intézkedés lényegében a következőket tartalmazta: Mindkét hadtest reggeli 7 órakor az ellenség üldözésére indul és pedig Schlick hadteste a Csorics hadosztállyal Kerecsenden át, Schwarzenbeg hadosztálya Füzes-Abonyon át. A Zeisberg különítménynek éjjel féltizenegykor a következő parancs küldetett: „Gróf Schlick altábornagy hadteste, valamint Wrbna altábornagyé is, holnap reggel 7 óra tájban, Kerecsend és Füzes-Abony felé nyomulnak előre. Ezen pontról ágaznak el az utak Eger, Mezőkövesd és Poroszló felé s így csakis innen határozható meg az irány, melyben az ellenség üldözendő lesz. Méltóságod feladata marad továbbra is: jobb oldalamat Heves és Poroszló felé biztosítani...”
28-án reggel 7 óra előtt Schlick azt a jelentést küldötte Windischgrätzhez, hogy a kerecsendi állást az ellenség erősen megszállva tartja, miért is abban a véleményben van, hogy annak megtámadása nagy nehézségekkel járna. Erre Windischgrätz a kerecsendi állás szemrevételezése céljából személyesen előrelovagol, ahol azonban már csak a Kmety hadosztály hátvéde állott, mely csakhamar szintén elvonult. Miután a Schlick hadtest csapatjai időközben főzéshez fogtak, elhatároztatott, miszerint egyelőre Csorics hadosztálya induljon Kerecsenden át Maklárra, ahol a Friedler- és Kriegern-dandárok bevárandók lesznek. Maklárról a lovasság Deym parancsnoksága alatt akként volt tovább indítandó, hogy az mindig az ellenség sarkában legyen. A Pergen dandár parancsot kapott, miszerint táborhelyén addig maradjon vissza, mig bizonyossá válik, hogy az ellenség Egert odahagyta; ezután ennek a dandárnak is Maklárra kellett bevonulnia. A hadsereg lőszertartaléka a Parrot-dandár fedezete alatt Gyöngyösről Kápolnára irányíttatott. A Schwarzenberg-hadosztály, valamint a Zeisberg különítmény számára kiadott intézkedésen nem történt változtatás.
A kiadott rendelkezések alapján a Schwarzenberg és Csorics hadosztályok déltájban, tehát elég későn értek Füzes-Abonyba, illetőleg Maklárra. Itt Csorics, utasításához képest, a gyalogsággal Schlicket, aki csak délután folyamán érkezett meg, bevárandó, megállt, mig ellenben Deym tábornokot 7 lovas századdal és 9 ágyuval tovább indította az ellenség üldözésére. Montenuovo a lovasság többi részével eleinte a Deym különítménye útján haladt, később azonban Eger felé tért le.
Deym eleinte csak nagyobb távolságban követte Kmetyt a maklári sikon, midőn azonban ez utóbbi féluton Szihalom és Mezőkövesd között éppen az Ostorosi patakon átkelni készült. Deym lovasságának nagyobb része Gablenz őrnagy vezetése alatt támadásra indult. Az összeütközés a magyar táborok előtt mintegy 3000 lépésnyire következett be, ami a Kmety hadosztályt annyira zavarba és rendetlenségbe ejtette, hogy egyik ütege eszeveszett futással iparkodott az üldözők elől megmenekülni; midőn az üteg a magyarok táborához ért, Görgey személyesen feltartóztatta azt, és újból visszarendelte, a gyáva ütegparancsnokot pedig majd hogy életével nem lakoltatta meg meggondolatlan tettéért.
Az elhangzott ágyudörgés csakhamar föllármázta a táborozó hadosztályokat, melyek közül legelsőknek a Aulich és Guyon hadosztályok készültek fel. Az első segítséget Kmetynek a gyorsan lóra pattant Miklós huszárok nyújtották, akik Görgey Kornél vezénylete alatt Deym vérteseit Szilhalomig visszaszorítván, ez alkalommal 3 ellenséges ágyút ejtettek zsákmányul.
A további üldözést a magyar huszárok jobb oldalában megjelenő Montenuovo dandár akasztotta meg. Deym széjjelugrasztott különítménye a Maklárnál és Füzesabonynál álló gyalogság felé gyülekezett; sem Schwarzenberg, sem Csorics nem kisérlte meg az elveszített ágyúk visszafoglalását. A délután folyamán mindkét hadtest Maklár körül összpontosíttatván, ezen helység közelében táborba szállt.
A magyar hadtest- és hadosztályparancsnokok legnagyobb része a támadólagos előnyomulás folytatását sürgette. Dembinski ahhoz hozzá nem járulván, a harcrakész hadosztályokat elfoglalt állásukban estig fegyver alatt tartotta; de miután az ellenség által újból meg nem támadtatott, a csapatokat az előbbi táborhelyek elfoglalására utasította, melyeket a Kmety hadosztálynak előörs felállítás által kellett biztosítani.
Deym a roham alatt 9 halottat és 49 sebesültet, közöttük Holstein herceg őrnagyot vesztette, a magyarok vesztesége ismeretlen.
