Görgey és Perczel visszavonulása a Duna balpartjára s a fővárosok megszállása az osztrák csapatok által.
Görgey és Perczel visszavonulása a Duna balpartjára s a fővárosok megszállása az osztrák csapatok által.
Görgey dandárai a megkezdett visszavonulást Vác irányában még 4-ikére hajló éjjel Pestig folytatták Buda pedig csak gyenge utóvéd által maradt megszállva, melyet 4-én Perczel saját állománybeli csapatokkal váltatott fel. Időközben az osztrákoknak a Dunán való átkeléséről szóló hir hamisnak bizonyulván, Vetter Görgey rohamos visszavonulását beszüntetni akarta, nehogy a főváros minden kardcsapás nélkül az ellenség birtokába jusson, de a vonatkozó parancsot Görgey már későn kapta meg, úgy hogy a megtörtént tényen most már változtatni nem lehetett s így január 4-ike folyamán Perczel is odahagyta Budát s hadával a szolnoki úton Üllőig és Vecsésig vonult vissza.
Január 4-én Jellacsics hadteste Promontor-Téténynél maradt, a II. hadtest a déli órákban Buda-Őrsöt, a tartalék lovas hadosztály Török-Bálintot és Budakeszit szállotta meg; a tartalék gyalog hadosztály a tüzérfőtartalékkal Pátyon, Torbágyon, Etyeken és Bián szállásoltatott el, utóbb említett helyen ütötte fel Windischgrätz is főhadiszállását.
Az osztrák sereg a mondott napon e szerint egy 10—12 km-nyi széles és ugyanoly mély területen összpontosult oly szándékkal, hogy másnap a főváros védelmére készült s a magyar sereg által szivósan megvédelmezni hitt elsáncolt állás ellen támadólag nyomuljon előre. Oly kiválóan kedvező körülményre, hogy kardcsapás nélkül jusson a fővárosok birtokába, Windischgrätz valóban nem számított s így másnapra szóló intézkedésein és az egyes oszlopok előnyomulásán a túlságos óvatosság nyoma látszik. Csak midőn a Gellérthegy aljáig érve, itt a fővárosok előljáróságának küldöttsége az önkéntes megadás jeléül a város kulcsait a hercegnek átszolgáltatta, ébredt Windischgrätz nem várt sikerének kellő tudatára s örömtől duzzadó kebellel, harsány zeneszó mellett vonult be délután 1 óra tájban az I. hadtest élén a fővárosba s főhadiszállását büszke öntelt szivvel a királyi várlakban ütötte fel.
A budai várat Buda elővárosaival együt a tartalék gyalog hadosztály szállotta meg, a tüzérség a vérmezőn vonult fel; az I. és II. hadtest a tartalék lovas hadosztállyal Pesten szállásoltatott el és pedig az I. hadtest a Hatvani (jelenlegi Kossuth Lajos)-utcától jobbra, a II. hadtest az attól balra fekvő városrészben. E két körletnek megfelelőeleg külön-külön voltak a biztosító rendszabályok is két különálló előőrscsoportnak kiállítása által megteendők.
Az ellenség üldözése céljából a váci, gyöngyösi és ceglédi útvonalakra tüzérséggel ellátott lovas osztagok rendeltettek ki, melyek működésük tartama alatt együttvéve 670 embert ejtettek foglyul.
Ő felségéhez Olmützbe január 5-én a herceg szárnysegédül alkalmazott legidősb fia, Windischgrätz Alfréd herceg őrnagy által az alábbi jelentést terjesztette elő:
„A legmélyebb hódolattal jelentem Felségednek, hogy ma délben Budát és Pestet kardcsapás nélkül birtokomba ejtettem. A II. hadtest elővéde még a tegnapi napon az ellenséges hátvéddel állott szemben s így arra számítottam, hogy a lázadók serege a már természettől fogva igen előnyös s mesterségesen még tarthatóbbá tett állásban Buda előtt a csatát elfogadja s hogy azt sikeresen legyőzhetni fogom. De úgylátszik, hogy az ellenség a Bábolna és Moórnál szenvedett kudarcok folytán még meglevő önbizalát végkép elveszíté s még az elmult éjjel, miután tegnap még igen kérkedő kijlentéseket tett, mindkét várost elhagyá, hogy Szolnok felé a Tisza mögé visszavonuljon. Tulajdonképpeni ereje most már nagyjában csak rendes lovasságából és tüzérségéből áll, amennyiben rendes gyalogsága még meglevő maradványai felette csekélyek, sőt még ezek is teljesen demoralizáltak. A honvéd zászlóaljak és az önkéntesek a visszavonulás alatt minden valószinüség szerint lassankint végleg feloszolnak. Bevonulásom előtt Budára mindkét város küldötségei fogadtak, kijelentvén, hogy készek alávetni magukat Felséged legmagasabb akaratának, miről az irásbeli okmányok a holnapi napon küldetnek fel. A Buda előtti sáncokban, a székesfehérvári úton és a Gellérthegyen még hat 12 fontos beszegezett löveget találtam. Hogy a két városban ezenkívül még minő seregszükségletek találtatnak, arról majd a legközelebbi legalázatosabb előterjesztésemben számolok be. Minden jel és azon sokoldalu biztosítások szerint, melyeket jelenlétem ezen első óráiban nyertem, csapatjainkat Buda és Pest városok többsége vágyva várta s mindenki örül, hogy mihamarabb a béke malasztjának és rendes kormányzat részese leend, mely alatt az ország az anarchiaütötte sebeket újból kiheverhei.”
E jelentéshez a herceg Buda és Pest városának átvett kulcsait is mellékelte.
){kind=link}