A móri csatavesztés következményei.
A móri csatavesztés következményei.
Görgey december 30-án délután értesült Perczel megveretéséről s hogy széjjelmált hadának legnagyobb része Székesfehérvárnak vette irányát, mely körülmény hathatós üldözés esetén alkalmat adhatott a győztes Jellacsicsnak, hogy Perczelt végkép elvágja Görgeytől. Ezt megakadályozandó, az utóbbi még december 30. és 31. között éjjel a Csákváron volt dandárt Válra, a Bicskén állót Baracskára, a zsámbékit Sóskutra s végül a felsőgallait Biára indította útnak, hogy ezáltal Perczel hadát a végmegsemmisüléstől megmentse s esetleg azzal egyesülve, Jellacsics ellen támadólag lépjen fel. E mozdulatok végrehajtása után Görgey december 31-én reggel azt a parancsot vette a honvédelmi bizttmánytól, hogy seregével haladéktalanul a Buda körüli úgynevezett első védvonalba, t. i. a Hidegkut, Budakeszi, Buda-Örs és Tétény által jelölt vonalba húzódjék vissza. Ennek folytán Görgey még aznap a Baracskán álló dandárt Érdre, a vállit Tárnokra vonta; a sóskuti és biai egyelőre megmaradtak állásaikban. Guyont Vörösvárról maga a honvédelmi bizottmány vonta közelebb Buda északi külvárosai alá. Görgey főhadiszállását Promontorban ütötte fel, Perczel pedig felbomlott hadaival a Duna bal partjára kelt át, hogy ott azokat újból rendezze.
Az országgyülés mindkét háza december 31-én közös zárt tanácskozásra gyült össze, amelyen a moóri csatavesztés hatása alatt Kossuth indíványára határozatilag kimondták, hogy az országgyülés és a kormány tekintettel a küszöbön álló veszélyre, haladéktalanul távozzék a fővárosból s székhelyét a Tisza mögé; az ősmagyar Debrecenbe tegye át. Batthyány Lajos egyúttal indítványt tőn, miszerint az országgyülés kebeléből egy választmányt küldjön az ellenséges sereg fővezéréhez a békés egyezkedés megkísérlése végett s ha másra nem, legalább fegyverszünetre birja Windischgrätz hercegét, hogy azalatt a végleges kibékülésre a további lépéseket megtenni lehessen. Az indítványhoz a nyomasztó körülmények hatása alatt Kossuth is hozzájárulván, az öttagu küldöttség Batthyány Lajos górf, idősb Majláth György országbíró, Lonovics József érsek, Deák Ferenc és Majlát Antal gróf személyében nyomban megalakult. Végül határozatba ment, hogy Görgey azon esetre, ha a békeküldöttség eljárása eredménytelen maradna, az ellenséggel Buda előtt döntő csatát vívjon, hanem a mellett egyrészt a hadsereg megmentését a Duna tulsó partjára, másrészt pedig a fővárosok lehető megkimélését is szem előtt tartsa.
E végzésekről Görgey csak újév napján későn délután értesült s azok könnyen lángra lobbanó lelkét a legnagyobb mértékben felbosszantották. Egyrészt bizonyára bántotta a hiuság, hogy a honvédelmi bizottmány továbbra is az ő meghallgatása nélkül kovácsolja a haditerveket, másrészt a kapott meghagyásokban is össze nem egyeztethető ellentéteket látott. Hogyan vívjon ő döntő csatát, mikor a sereg kimélését lelkére kötötték?! Döntő csata és a sereg kimélése! hogyan egyeztethető össze a két fogalom, mondogatá magában, főleg a jelenlegi viszonyok között, midőn Pest-Buda között a hajóhíd is szét volt szedve s az egyetlen összeköttetést a Dunán át csak a még teljesen el sem készült s így megterhelés tekintetében kiméletet igénylő lánchid képezte.
Görgey, ámbár lelkében mélyen fölingerelve, mást egyelőre még sem igen tehetett, mint hogy seregét csatakész helyzetbe állította, mihez képest az január 1. és 2-ika folyamán a következő állomásokat foglalta el: egy dandár Tétényben; egy dandár Érden, előcsapataival Ercsi és Martonvásár felé előretolva; egy dandár Sóskuton, előcsapataival Tárnok, Zámor és Barátházán; egy dandár Buda-Örsön, előcsapataival Bián; egy dandár Ó-Budán kívül, előőrseivel Kovácsi, Szent-Endre és Vörösvár felé s végül egy dandár a Krisztinavárosban.
Hogy azonban legalább véleményét nyiltan megmondja a dolgok állása és az elrendeltek fölött, Görgey január 2-án Pestre ment Kossuthot felkeresendő. Ámde a december 31-iki országgyülési végzések a kormánynak és az országgyülésnek áthelyezése tárgyában már másnap, január 1-én foganatba vétettek s így a mondott napon Kossuth is elhagyta volt már a fővárost. Pesten az ügyek vezetésére az országos kormánybiztos, Csányi László és a felsővidéki seregtest fölötti parancsnokság átvételére Tokajba elutazott Mészáros hadügyminisztert helyettesítő Vetter tábornok, aki mellé a hadműveleti iroda főnökévé Klapka ezredes neveztetett ki, – maradt vissza. Görgey tehát Vettert kereste fel, akit ez alkalommal beszélgetés közben állítólag arra is felkért volna, hogy a fővezérséget vállalja magára, ami iránt azonban Vetter kevés hajlandóságot mutatott, e helyett azonban Görgey kivánságára beleegyezett abba, hogy a történendők megbeszélése, illetve megállapítása végett azonnal haditanács hivassék egybe, melynek Csányi kormánybiztos elnöklete alatt, Vetter, Görgey, Perczel, Répássy és gróf Lázár tábornokok, Aulich, Klapka és Kollmann ezredesek, továbbá Pusztelnik és Bayer vezérkari őrnagyok lettek a tagjai.
Az e haditanácson hozott, az ország ügyére döntő kihatással bíró megállapodások lényegükben a következők voltak: A Buda előtt vívandó döntő csata eszméje végkép elejtett s e helyett a sereg megtartásának kérdése lépett előtérbe. A haditanács tagjai Perczel kivételével, aki a Buda alatt vívandó csata szószólója maradt, azon nézeten voltak, miszerint a jelenlegi viszonyok között a csatát sikerre való kilátással elfogadni képtelenség, miért is célszerűbbnek mutatkozik azt kedvezőbb időpontig elodázni, a közbeeső idő alatt pedig a legnagyob szorgalommal és buzgósággal a sereg kiegészítéséhez és újjászervezéséhez kell hozzálátni. Mindez azonban az ellenség közelében nem történhetvén meg, e munkálkodás szinhelyéül az országnak a Tisza mögötti része jelöltetett ki. E mellett egyszersmind gondoskodni kellett arról is, hogy az újjászervezésre a kellő idő rendelkezésre álljon, vagyis hogy Windischgrätz valami úton-módon támadó hadműveleteinek gyors folytatásában megakasztassék.
Ezt a haditanács tagjai az által vélték elérhetőnek, hogy a magyar sereg egy része, a Duna bal partján Simunics ellen támadólg lépjen fel, ami Windischgrätzet előreláthatólag erejének megosztására készteti és előnyomulását a legrövidebb irányban Debrecen felé valószinüleg késleltetni fogja. Ez önálló feladat végrehajtásával Görgey bizatott meg, micélból a feldunai hadseregen kívül, melyből azonban 1 zászlóaljat, 12 huszár századot és egy 12 fontos üteget Perczelnek kellett átadnia, még az időközben Vácott összpontosult 4—5000 nagyobbára ujoncokból álló csapat is rendelkezésére bocsáttatott. Egyuttal egy kellő számú erős fősereg alkothatása céljából a délvidéki háború vagy teljesen beszüntetendőnek, esetleg csak gyenge erőkkel védelmileg tovább folytatandónak határoztatott; az ez által nyert, nagyobbára már harcedzett csapatok szintén a Tisza mögött alakulandó fősereghez voltak vonandók; ide kellett a lehetőséghez képest a Schlick ellen működő felsőmagyarorsági hadtestnek is, mely fölött parancsnokságot legújabban Mészáros vette át, grvitálnia.
Ezek voltak főbb vonásokban a hadi tanács határozati, melyekhez utólag az országgyülés és honvédelmi bizottmány is hozzájárult. E határozatok gyakorlati kivitelének megbeszélését megelőzőleg az időközben végrehajtott osztrák mozdulatokat kell még pótlólag felmelítenünk.
A december 29-én Győr környékéről elindult II. hadtest ugyanaznap délután 2 óra tájban Ácsot, a Lichtenstein lovas hadosztály pedig Ó-Szőnyt érte el. 30-án Wrbna csapatjaival Komárom felé előnyomulva, a várparancsnokot, Majthényi volt császári huszárszázadost a vár feladására szólította fel. Ez eleinte habozott, de miután Meszlényi őrnagy, Kossuth sógora közbevetette magát, határozottan kijelentette, hogy az őrség törvényes téren áll és a várat úra és királya számára utolsó emberig védelmezni fogja. Ezen üzenetváltás után Wrbna csapatjait részben Ácsra vissza, részben a számára menetvonalul kijelölt mészáros-útra tette át s a komáromi jobb oldali hídfő előtt csupán a Lederer dandárt hagyta hátra a Ficquelmont dragonyos ezreddel és 3 üteggel; összesen 3 zászlóaljat, 5 lovas századot és 18 löveget. E különítmény parancsnokának, Ramberg altábornagynak feladatává tétetett, miszerint magát a Csallóközben előnyomuló Neustädter dandárral összeköttetésbe helyezze s azután mindkét dandár fölött a parancsnokságot átvéve, a hídfő körülzárását mielőbb végrehajtsa.
December 31-én a II. hadtest a tartalék lovas hadosztállyal Kocsig, a tartalék gyalog hadosztály a tüzér főtartalékkal Bána és Igmándig jutott. Jellacsics hadteste zömével e napon még mindig Moórnál volt s csak Ottinger dandára volt Csákberénybe, Gramonté pedig Söreg és Bodajkig előretolva. A főparancsnokság főhadiszállását Bábolnán ütötte fel. 1848. január 1-én az I. hadtest Lovas-Berénynél összpontosult, a II. hadtest Felső-Galláig, a tart. lovas hadoszátly Bánhidáig, Schwarzenberg tart. gyalog hadosztálya pedig a tüzér főtartalékkal részben Tatáig, részben pedig a herceg főhadiszállásával együtt Kocsig jutott. Január 2-án az I. hadtest Martonvásárt, a II. Bicskét, a tartalék lovas hadosztály Bárokot érte el; a tartalék gyalogság a tüzérség Felső-Gallán és környékén, a főhadiszállás Felső-Gallán helyeztetett el.
