Utóvédharc Hidas-Németinél (1849. február 8-án).

Teljes szövegű keresés

Utóvédharc Hidas-Németinél (1849. február 8-án).
A vett parancs értelmében február 5-én a Parrot dandár Mádról Vizsoly és Boldogkő-Váraljára, a Pergen dandár Kérre s a Fiedler dandár Szántóra, 6-án Parrot dandára, úgyszintén Pergené is fárasztó menet után késő este Kassára, Fiedleré pedig Hidas-Németire érkezett. Február 7-ike és 8-ika folyamán az osztrák hadtest zöme a budaméri állásba összpontosult, míg Fiedler dandára parancsot nyert, hogy a Hidas-Németi és Zsadány melletti Hernád-hidak kellő megszállása mellett Enyickénél utóvéd állást foglaljon. Fiedler tábornok ennek folytán Hidas-Németin Piatolli őrnagy alatt 1 zászlóaljat, 1/2 lovas századot és 2 löveget hagyott hátra, mig ellenben Zsadányra csupán 1 osztály gyalogságot különített ki.
Klapka a tokaji ütközetet követő napon február 1-én újból átkelt a Tisza jobbpartján s azonnal intézkedett, hogy az említett folyón egy félig-meddig használható híd készíttessék. Továbi szándéka Klapkának, mint tudjuk, az volt, hogy egész hadtestével Schlicket nyomon követi, miáltal az Kassa tájékán két tűz közé szorult volna; ámde Dembinski e mindenesetre helyes és a körülményeknek legmegfelelőbb művelet kivitelét meghiusította, s csupán csak Klapka erélyes föllépésének köszönhető, hogy Schlick-ket legalább egy hadosztállyal követhette, mely február 7-én Boldogkő-Váraljára, 8-án délután 4 órakor pedig Ruszkára és Göncre érkezve megtudta, miszerint az ellenség a Hernád-hidat Hidas-Németinél megszállva tartja. Klapka erre az Idzikovski őrnagy alatt a lengyel légióból, 2 század abaujvári önkéntesből és 4 lövegből álló elővédet nyomban támadásra indítja, miből csakhamar heves harc fejlődik, mely az osztrákok által felgyujtott hídnak az est beálltakor rohammal történt bevétele után, Fiedler utóhadának visszvonulásával végződött, mire Klapka hadosztályával Gönc és Hidas-Németi előtt vonult éjjeli nyugalomra; itt kapta Dembinskitől, aki időközben meggyőzödött, hogy Miksolc tájékán ellenség nincsen, az értesítést hogy 1 zászlóaljat, 1 lovas századot és 2 löveget máris útnak indított erősbítésül utána, melyet másnap a Máriássy hadosztály s aztán, ha kell, a hadtestnek, még fennmaradó része is követni fog. Ugyszintén 9-ikére hajló éjjel tudta meg Klapka Guyon branyiszkói győzelmét is, minek folytán 9-én hadosztályával azzal a szándékkal nyomult Szináig előre, hogy a Görgey által északról megtámadottnak vélt Schlicket délről fogja tüze alá. Csakhogy Görgey 9-ikéig nem mozdult Eperjesről s így Klapka erélyes támadólagos fellépés esetén egyetlenegy hadosztályával valóban fejével a falnak ment volna.
Schlick a Fiedler dandár megtámadtatás által keletkezett felette veszélyes helyzet érzetében, a további teendők megvitatására még 8-án este 9 órakor haditanácsot hívott egybe, mely elé a következő három kérdést intézte elhatározás, illetve eldöntés végett: 1. Vajjon a hadtest Eperjesen át Gácsországba átvergődni iparkodjék. 2. Kassánál szívós védelmet fejtsen ki, 3. döntő ütközet elől kitérve, Szepsin és Tornán át Rimaszombatra térjen ki, hogy onnan újból a Pestnél álló főerővel érintkezésbe lépjen? A gyülekezet egyhangúlag a legutóbbi alternativa mellett foglalt állást, mihez képest az elvonulás kivitele még ugyanazon éjjel kezdetét vette és pedig a hadtest vonata a betegekkel és sebesültekkel a Parrot dandár fedezete latt nyomban Tornára indult útnak; a visszavonulás fedezésére Schulzig altábornagy a hadtest egy részével a Kassai hegyre vonult, hogy Görgey ellenében a Hernád völgyét észak felől elzárja, maga a hadtestparancsnok pedig 6 lovas századdal és 2 üteggel éjjeli 11 órakor a Fiedler dandárhoz Enyickére indult útnak, szándékában lévén elvonulása előtt előbb még egyet Klapka fejére koppintani, mitől azonban egy erősebb hadoszlopnak a Kmety hadosztály előnyomulásának hírére Kluknóról Kassa felé, jobbnak vélte elállani, s így a Fiedler dandárral együtt hajnalhasadtakor megkezdte a visszavonulást Nagy-Idán át Szepsire, ahova 9-én éjjel a még hiányzó Schulzig is, anélkül, hogy utóvéd állásában délután 4 óra tájban megkezdett elvonulásáig Görgey által legkevésbbé zavartatott volna, bevonult. Február 10-én Parrot dandára Szénig, az egész vonat Szilasig jutott, a többi csapatok pihenőt tartottak. 11-én a Parrot dandár 13 órányi fáradságos menet után Tornalyára ért, a vonatnak azonban a legnagyobb megerlőltetés dacára alig egy harmadrésze juthatott át az aggteleki hegyeken; Fiedler dandára Józsafő és Aggteleket, a Pergen dandár Petrit, a Kriegern dandár Szén, Perkupa és Varbócot s végül a Deym-dandár, mint a hadtest utóvédje, Szilas, Komjáthi és Nádaskát szállotta meg. Február 12-én Parrot Batka, Dulháza és Tamásiig, Pergen Beje, Lenke, Királyi és Méhiig, Kriegern Gömör és Tornaljáig, Deym pedig Agtelek, Józsafő, Petri és Szénig jutott.
Klapka február 9-én, miután a Szepsi felé elvonult Schlickket egy ideig gyengén üldöztette, estefelé csapataival újból Szinánál vonult éji nyugalomra. Másnap a hadosztály egy része, Nagy-Idára különíttetett ki, egy huszárszázad pedig Kassára küldetett, ahova még aznap Klapka is elindult.
Görgey 9-én reggel értesülvén arról, hogy a Tárca hídját Somos és Lemes közöt az ellenség fölégette, ebből Schlick visszavonulására következtetett s így nyomban kiadta a parancsot, hogy a Piller és Guyon hadosztályok az említett híd helyreállítása mellett az országúton, az Aulich hadosztály pedig a Tárca balpartján Olcsvárig menteljen s az ottani híd felhasználásával vonuljon be Kassára; itt találkozott este Klapka Görgeyvel, a megyeházán fölütött főhadiszálláson, megbeszélvén a további hadműveleteket, melyek szerint utóbbinak a Ramberg hadosztályt a Schickkel való egyesülésben kellett megakadályoznia, míg Klapkának, magához vonván a feléje útban levő s 10-én Hidas-Németiig jutott Máriássy hadosztályt is, Schlick üldözése jutott volna feladatául. Mindkét vezér február 11-én Hidas-Németire utazott, Görgey azért, hogy Klapka csapatait megtekintse s ép midőn ez utóbbi Schlick üldözésére Szepesi felé elindulni akart, érkezett be Dembinskinek egy újabb parancsa, mely Klapkát csapataival együtt Miskolcra rendelte vissza, minek magyarázata abban keresendő, hogy Dembinski Schlicknek Gömör megyébe szándékolt visszavonulásáról értesülvén, ezt tőle telhetőleg zavarni, illetőleg megakadályozni szándékozott, mivégből a nála levő Kazinczy hadosztállyal február 11-én Edelényig, 12-én pedig Putnokig vonult előre. Miután Klapkának a vett parancsnak kelletlenül bár, de engedelmeskedni kellett, Schlick üldözését Görgey vállalta magára s azonnal intézkedett, hogy a Guyon és Piller hadosztályok Tornán át útba induljanak. Mindezekből kifolyólag a Klapka és Görgey-féle hadtest február 13-án a következő helyzetbe jutott: a Kazinczy hadosztály Dembinski személyes vezetése alatt Putnokra, Máriássy hadosztálya Kazára, a Dessewffy hadosztály Klapkával Miskolcra; Görgey hadtestéből a Kmety hadosztály még mindig a kluknó—kassai úton, Aulich hadosztálya Kassán, a volt Simonyi, most már Weisel-féle hadoszlop Eperjesen állott; a hadtest másik két dandáráról alább leend szó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT