TIZENHATODIK FEJEZET. Perczel műveletei Ottinger ellen és Dembinski első tevékenysége főparancsnokká történt kinevezése után (1...

Teljes szövegű keresés

TIZENHATODIK FEJEZET.
Perczel műveletei Ottinger ellen és Dembinski első tevékenysége főparancsnokká történt kinevezése után (1849. január elejétől február elejéig).
Perczel tábornok a január 2-iki haditanács határozata értelmében a parancsnoksága alatt álló seregrészekkel január 5-én Pestet elhagyván, Szolnok felé vette útját, s itt csakhamar arról győződött meg, hogy a Tisza befagyása következtében megszünt az ellenség átkelését gátló akadály lenni; s így ő a folyó közvetlen megvédése helyett jobbnak vélte a hátrább fekvő központias állásfoglalást, ahonnan Szolnoktól kezdve Polgárig a Tisza bármely átkelő pontján megjelenő ellenségre könnyen rávethette magát. Ehhez képest Perczel január 14-én jobbszárnyát Répássy alatt Ujvároson, középhadát Nádudvaron, a saját vezénylete alatt álló balszárnyat pedig Kardszagon helyezte el. Egyidejűleg a kormány is megtette az intézkedést, hogy az új székhelyének megvédésére hivatott Perczel-féle seregtest létszáma minél előbb kellőleg szaporítassék úgy, hogy ez a hadtest már január 16-án az alábbi csapatállományt mutatta fel: Kardszagon 5 zászlóalj, 8 lovas század, 1 tizenkét, 1 hatfontos és 1/2 lovas üteg; Nádudvaron 4 zászlóalj és egy hatfontos üteg. Ujvároson 4 zászlóalj, 6 lovas század, 1 hatfontos és 1/2 lovas üteg; összesen 13 zászlóalj, 14 lovas század és 40 löveg, mintegy 15.000 főnyi létszámmal, és 2000 lóval. Beosztását tekintve a hadtest Répássy, Hertelendy és Szekulics alatt három 2—2 dandárból álló hadosztályra tagozódott. Dandárnokok gyanánt működtek: Hertelendy alatt Mihály és Mándy őrnagyok; Szekulics alatt Venturini és Buttler; Répássy alatt Kazinczy és Perczel Miklós.
Windischgrätznek a fővárosok megszállása után s miután Görgey üldözésére Csorics altábornagyot kirendelte, továbbá egyéb kisebb kikülönítések után Pesten mindössze 18 zászlóalja, 31 lovas százada és 126 lövege maradt. Tekintve, hogy esetleges további előnyomulás esetén a fővárosokat megszállatlanul hagyni nem lehetett, e célra pedig csapatokat csakis a működő hadsereg rovására lehetett volna visszahagyni, tekintettel továbbá azon körülményekre, hogy a dunántúli népfölkelés az összeköttetést Béccsel máris veszélyeztette, ily viszonyok között a herceg a támadó műveletek folytatását a Tiszán túlra, Debrecen irányában igen veszélyes vállalatnak vélte s így egyelőre beérte azzal, hogy a fővárosok védállapotba helyezése mellett, minek eszközlésével Hentzi tábornokot bízta meg, – Perczel szemmeltartására csupán egy erősebb különítményt rendelt ki. E feladattal a két üteg által megerősített Ottinger lovas dandár bízatott meg, melynek egyúttal az elrombolt pest—szolnoki vasútat helyreállítani s a hir szerint Szolnokon felhalmozott nagymennyiségű készleteket is hatalmába kellett ejtenie.
Ottinger január 9-én indult el Pestről s másnap Albertibe érve, közvetlen előljárójától, a bántól segítséget kért, miután, mint mondá — a Szolnoknál összpontosuló ellenség hir szerint az ottani Tisza-átjáró körül szivós védelemre készül. Miután azonban Perczel Szolnokot megszállatlanul hagyva, egészen a Tisza mögé vonult, Ottinger a többször említett várost január 13-án akadálytalanul megszállotta s ott valóban jelentékeny élelmi és felszerelési készleteket foglalt le.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT