A Kassai csata (1849. január 4-én).

Teljes szövegű keresés

A Kassai csata (1849. január 4-én).
1. és 4. számú melléklet.
Mészáros a honvédelmi bizottmány sürgető parancsára hogy Kassát mielőbb visszafoglalni iparkodjék, Schlick visszavonulásának hirére csakugyan el is határozta magát a támadó untánnyomulásra, s ha ez Schlicket nyomon követve, üldözés alakjában hajtatott volna végre, bizonyára a fényes siker sem maradt volna el; így azonban, mire Mészáros megmozdult, az osztrák had már túl volt a nagyobb veszély krizisén.
Elindulása előtt Mészáros hadtestét következőleg osztotta be:
Dessewffy alezredes elővéd-dandára:
17. honvéd zászlóalj 6 század 1000 gyalogos
26. honvéd zászlóalj 6 " 600 "
42. honvéd zászlóalj 6 " 1100 "
Egri önkéntes vadász 3 " 230 "
Koburg-huszár1 lov. század 150 lovas
Hevesi lovas nemzetőr 1 lov. század 160 lovas
1 hatfontos lovas félüteg3 löveg
összesen: 2930 gyalogos, 310 lovas, 3 löveg.
Pulszky ezredes dandára (főcsapat):
20. honvéd zászlóalj 6 század 800 gyalogos
43. honvéd zászlóalj 6 " 600 "
Borsodi önkéntes zász. 5 " 800 "
Lehel-huszár           2 lov. sz. 200 lovas
Hunyady-huszár          1 lov. sz. 120 lovas
Hevesi lovas nemzetőr 4 lov. sz. 600 lovas
1 hatfontos gyalog üteg           6 löveg
1 háromfontos üteg           8 löveg
összesen: 2200 gyalogos, 920 lovas, 14 löveg.
Rembowszky őrnagy féldandára (jobbszárny):
A 26 honvéd zászlóaljból2 század 200 gyalogos
Lengyel légionárius 3 század 280 "
Württemberg-huszár1/2 lov. sz. 48 lovas
Hevesi lovas nemzetőr1 lov. sz. 120 lovas
összesen: 480 gyalogos, 168 lovas.
Perczel Miklós őrnagy féldandára (balszárny):
52. honvéd zászlóalj6 század 800 gyalogos
A 34. sorgyalog ezredből 1 komb. sz. 80 "
Mezőturi nemzetőr 2 század 295 "
Hevesi lovas nemzetőr 2 lov. sz. 200 lovas
1 félüteg                     4 löveg
összesen 1175 gyalogos, 200 lovas, 4 löveg.
Mindössze: 50 század gyalogos, 12 1/2 lovas század és 21 löveg, együttvéve mintegy 6800 főnyi gyalogos és 1600 főnyi lovas létszámmal.
Hogy Schlick figyelme a miskolci országútról lehetőleg eltereltessék, illetőleg hogy a szándékolt kassai támadásnál az ellenséget ereje megosztására birja, Mészáros a Zemplénben gyülekező önkéntes csapatokat szintén Kassa felé rendelte előre, ő maga pedig hadtestével december 30-án indult el a mickolci táborból, mely napon Dessewffyt Szikszóra, Perczelt Edelényre, Rembowszkyt pedig Felső-Zsolcára tolta előre; Pulszky dandára egyelőre még Miskolcnál maradt.
December 31-én Dessewffy Forrón, Pulszky Szikszón, Rembowszky Nagy-Kinizsen, Perczel Perkupán éjjelezett; utóbbival Dessewffy az összeköttetést a Schulz Bódog alatt Kézsmárkra kirendelt s 1 szakasz hevesi lovas-nemzetőrrel megerősített 17. honvéd zászlóalj által állított helyre. 1849. január 1-én Desseffy Garadnáig, Pulszky Forróig, Rembowszky Vizsolyig, Perczel pedig Tornáig jutott; Schulz különítményével Gagyig nyomult előre. Január 2-án Dessewffy Hidas-Némethire, Pulszky Szurdokra, Rembowszky Göncre, Perczel Nagy-Idára, Schulz pedig Perényre vonult. Ezalatt a zempléni különítmény Thworzniczky alerzedes alatt január 1-én Gál-Szécset elérve, másnap a Dargói hágó megszállására indult, melyet Matischek osztrák százados a Parma-landwehr zászlóalj 1 osztályával (2 századával) és 1 lovas szakasszal tartott megszállva. Thworzniczky alezredes portyázó csapata állott: 1 század lengyel légiónáriusból 80 fővel, 1 század abauji önkéntesből 60 fővel, 3 század zempléni önkéntesből 300 fővel, 1/2 század Ferdinánd huszárból 40 lovassal és 2 ágyúból; összesen 440 gyalogos, 40 lovas és 2 ágyú. Thworzniczky január 2-án megtámadta Matischeket s azt Pető-Szinyén át visszavetette. Matischek százados január 3-án Kassa felől jeletékenyebb erősítést nyerve, még azon éjjel Pető-Szinyén rajtaütéssel lepte meg Thworzniczky különítményét s abból mintegy 20 embert foglyul ejtett. Erre a rendetlenségbe jutott magyar portyázó csapat Gálszécs felé húzódott vissza, a Dargói hágót pedig újból a császáriak szállták meg.
Mészáros dandárai közül január 3-án az elővéd-dandár Enyickét, Pulszky dandára, melyhez Schulz különítménye is csatlakozott, Szakályt, Rembowszky féldandára Zsadányt s végül Perczel féldandára Buzinkát érte el. A vett hirek alapján Mészáros eleinte abban a hiszemben volt, hogy Schlick Enyickéig eléje ment, az előnyomulás ennek folytán a mondott napon nagy óvatossággal hajtatott végre. A tévedés kiderülvén, Mészáros január 4-én reggeli 8 órára további előnyumulást parancsolt. Intézkedése szerint Dessewffy a magához vont Rembowszkyval együtt Bárcán át haladva, összeütközés esetén a pesti országút mentén a foglalkoztató csoportot volt hivatva képezni, a Pulszky-dandárnak Bárca és a buzinkai műút között kellett a Miszlóka patakon átkelnie s karöltve Perczelnek az utóbb említett műúton előnyomuló féldandárával az ellenséges jobbszárny átkarolása mellett, a döntő támadás keresztülvitelére volt hivatva, mi mellett Mészáros előtt az a cél lebegett, hogy az ellenséget lehetőleg a Hernádba szorítsa. A fentiek szerint a foglalkoztató és támadó csoport erejét majdnem egyformára szabták.
Schlick Mészáros közeledéséről csak jó későn, január 4-én déltájban értesülvén, hadtestét Kassától délre következőleg helyezte el: A balszárnyon Deym vezérőrnagy alatt a pesti műút és a Hernád között a Vilmos főherceg ezred 3. zászlóaljának 2 százada az első vonalban, ugyanezen ezred 1-ső zászlóaljának 4 százada a Sunstenau-vértesek 2 századával előbbi mögött tartalékban; a 11. sz.. tizenkétfontos üteg 2 lövege az úton, a többi négy pedig attól jobbra vonult fel. A Vilmos főherceg ezred 2 százada egy röppentyű üteggel az Akasztófahegyen, tőle jobbra pedig, a szepesi útig a 2. Hartmann zászlóalj 2 százada, 3 szakasz chevauxlegers és 4 löveg foglalt állást. A 2. Hartmann zászlóalj többi négy századának 2 löveggel a hadtest vezérkari főnöke, báró Gablenz őrnagy alatt, az volt a feladata, hogy Miszlóka felé előretörve, a szepesi úton előnyomuló ellenség balszárnyába, illetve hátába kerüljön s a Miszlóka patak hidját (a mostani „Vörös rák” korcsmánál) hatalmába ejtse. Pergen tábornok 1 Koudelka zászlóaljjal és a császár-chevauxlegersek 1 századával a Kálvária hegyen állott fel, hogy a szükséghez képest Gablenz őrnagyot támogassa, esetleg pedig a pesti országúton tért nyerő ellenség oldalába vese magát. Általános tartalék gyanánt Fiedler tábornok állott fel a pesti országút mentén a város déli kijáratánál a 3. Mazzuchelli zászlóaljjal és a felváltott előörs-csapatokkal.
Az osztrák csapatok még nem is foglalhatták volt el teljesen kijelölt állásaikat, amidőn délután 2 óra 30 perckor legelsőnek Perczel féldandára a téglavetők magaslatán megjelenve, az ottani gyenge ellenséges osztagokat visszavetette. Nemsokára ezután Dessewffy dandára is bontakozni kezdett Bárcából és pedig a 26. honvéd zászlóaljjal, a dandár két lovas századával és a hatfontos üteggel a műúttól jobbra, az egri önkéntesekkel és ezek mellett balra a 42. honvéd-zászlóaljjal az úttól balra. Dessewffy dandára és a Hernád között Rembowszky féldandára vonult be a harcvonalba. A kiadott intézkadés szerint az útról nyugatra letért Pulszky-dandár kevéssel a Dessewffy-dandár után ért a Miszlóka patakhoz s azon átkelve, két vonalba tagozott harcalakzatot vett fel; az első harcvonal közepén a hatfontos üteg állott, tőle jobbra a 20. és 43., balra a 17. honvéd zászlóalj; a második harcvonal közepét a hatfontos üteg képezte, attól jobbra a borsodi önkéntesek, balra pedig Bobory őrnagy alatt a dandár egész lovassága állott fel.
A seregtestek e felvonulása közben Gablenz őrnagy meghagyásához képest a mai „Vörös rák” táján, Perczel hátába kerül s annak hátullevő csapatjait rendetlenségbe hozza. Az ebből keletkező zürzavar és rendetlenség csakhamar átcsap Pulszky dandárára is, melynek egyik éppen átkelt ütege a Miszlóka patak meredek partjai dacára torony irányt menekülni készül, de csak vesztére tette, mert lövegei a mélyedésben egymás után megakadnak; hasonló sorsban részesült több löveg is, úgy hogy itt összesen 10 ágyú a hozzátartozó lőszerszekerekkel együtt a ellenség kezébe került. A Pulszky-dandár csapatjai közül kivált a hevesi lovas nemzetőrök jártak rossz páldával elől, ezeket aztán csakhamar a gyalogság is követte, mire az egész balszárny futásnak eredt.
Dessewffy dandára eleinte derekasan tartotta magát, s miután főleg az Akasztófa-hegyen felállított ellenséges ütegtől sokat kelle szenvednie, annak megrohanására a 42. honvéd zászlóalj rendeltetett ki; ennek sikerült is aztán oly közel jutnia az ütegálláshoz, hogy éppen rohamra készült ellene, midőn az eddig tartalékban állott Vilmos főherceg gyalogság a honvédek támadását még idejekorán felfogta, sőt azt egy sikerült ellenlökemmel csakhamar vissza is dobta. Erre a dandár többi részei is inogni kezdtek, úgy hogy Dessewffy alezredes délután 3 óra 30 perckor úgy saját csapatjainak, mint a tőle jobbra harcban álló Rembowszky őrnagynak Enyicke irányában általános visszavonulást parancsolt, melyet maga Dessewffy a 26. honvéd zászlóaljjal, a lengyel légióval, 1 század Koburg-huszárral s néhány löveggel fedezett megmentvén ezáltal Mészáros hadtestét a teljes felbomlástól.
A már korábban kereket oldott Pulszky és Perczel dandárok romjai még aznap Szinára húzódtak vissza. Enyicke—Szináról a hadtest január 6-ika folyamán Miskolcig hátrált, utóvédjét Szikszónál hagyván vissza.
Schlick megelégedve a nap sikerével, üldözésre nem igen gondolt s egyelőre veszteg maradt Felső-Magyarország fővárosában.
A Kassai ütközetben a magyarok jelentékeny veszteséget szenvedtek és pedig halottakban és sebesültekben 210 embert, foglyokban 20 tisztet s mintegy 500 főnyi legénységet. Azonkívül 10 löveg, 6 lőszerkocsi, 1 zászló és sok fegyver az osztrákok kezébe került, kiknek vesztesége állítólag midössze 3 halottból, 13 sebesültből és 9 eltüntből állott.
A kassai vereség karöltve a fővárosoknak Windischgrätz által másnap történt megszállásával igen súlyos csapás volt a magyarság ügyére, s csakis ama körülménynek, hogy az ellenséges fővezérek a sors nyújtotta előnyöket ki nem aknázták, köszönhető, hogy a honvédelmi bizottmány szivós ellenállást még tovább is folytathatta.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT