HUSZADIK FEJEZET. Bem erdélyi hadjárata Dévára történt visszavonulásáig. 1849. január elejétől február elejéig.
HUSZADIK FEJEZET.
Bem erdélyi hadjárata Dévára történt visszavonulásáig.
1849. január elejétől február elejéig.
Bem erdélyi hadjárata Dévára történt visszavonulásáig.
1849. január elejétől február elejéig.
Bem Urban és Jablonski hadainak sikerült kiüzése után fáradságot nem ismerő buzgalommal azonnal hozzálátott megkezdett nagy munkája folytatásához, Erdély déli részeinek meghódoltatásához a császáriak uralma alól. E célból Besztercén és környékén Riczkó ezredes alatt a Sándor-gyalogosok zászlóalját és 6 löveget visszahagyván, ő maga serege fönmaradó részével azonnal Marosvásárhelyre indult, melynek August ezredes alatt álló csekély császári védőrsége a magyarok közeledésének hirére január 11-én sietve visszavonult Medgyesre. Ennek folytán Bem január 13-én hadoszlopával Marosvásárhelyt akadálytalanul megszállotta.
Csapatjainak állománya:
| A 2-ik székely zászlóalj | 750 ember |
| A 4-ik honvéd zászlóalj | 900 " |
| Kemény őrnagy zászlóalja | 600 " |
| Bécsi légió | 600 " |
| Szatmári önkéntesek | 600 " |
| A Mátyás-huszárok egy osztálya | 240 lovas |
| A Vilmos- " egy százada | 120 " |
| Egy székely lovas osztály | 280 " |
| Két 6 fontos üteg | 12 löveg |
| Egy 3 fontos " | 6 löveg |
| Összesen: 3450 gyalogos, 640 lovas és 18 löveg. |
Ezt az erejét Bem a hozzácsatlakozandó székely haddal tetemesen kiegészíthetőnek vélte, ami azonban a székelyföldön legutóbb történt s az árapataki szerződéssel végződött események folytán egyelőre hiú reményének bizonyult. A Kolozsvárnál és a Szamos mentén, valamint a Nagybányánál álló s nagyobbára nemzetőrökből alakult csapatrészeket Bem, hacsak ezeket a vidékeket újból feladni nem akarta, nem vonhatta magához s így csupán csak a Tordánál a 11. honvéd zászlóaljjal, a Mátyás-huszárok egy osztályával, Pereczy vérteseivel és 4 ágyúval visszahagyott Czetz alezredesnek hagyta meg, miszerint hadával haladéktalanul Nagy-Enyeden át Nagy-Szeben felé induljon el, ahol vele egyesülni s annak eszközlése után utóbb emlitett várost megtámadi szándékozott.
Czetz, bár Nagy-Enyedhez elég közel állott s annak lakosai segélyért és oltalomért hozzá is fordultak, nem akadályozhatta meg, hogy a város január 9-én másodízben a legborzasztóbb pusztítások és vérfagyasztó kegyetlenségek színhelyévé ne legyen. A musinai papból praefectussá lett Prodán oláh fölkelő vezér január 8-án több ezernyi fölkelt had élén a város előtt megjelenve, azt megadásra szólította föl. A maroknyi számú városi nemzetőrség, csakhogy a várost az öldökléstől és pusztítástól megmentse, önként letette a fegyvert; ámde ezen önkéntes meghódolás vajmi keveset használt; alig vonultak be Prodán vérszomjas emberei a városba, a rablás, gyilkolás és fosztogatás irgalom nélkül kezdetét vette. Fiatalok, vének, asszonyok és gyermekek kivétel nélkül kegyetlenül lemészároltattak; többen, nagyobbára nők és gyermekek, a templomban kerestek menedéket, de az irgalmat nem ismerő tömeg itt is rájok tört s a pappal együtt egytől-egyig kegyetlenül leszúrta őket. Miután pedig a dúlás és fosztogatás már elég bő zsákmányt szolgáltatott, a várost egyszerre négy oldalról is meggyújtották, mely alkalommal a híres református kollégium 30.000 darabból álló könyv- és nagybecsű kézirattára részben a lángok, részben a fosztogatók martalékává lett. Hasonló sorsban részesült néhány nappal később Jára község is, amelynek porrá égett romhalmazában később mintegy 800 kegyetlenül megcsonkított hulla találtatott.
Puchner altábornagy Bem előnyomulásának hirére csapatjait következőleg helyezte készenlétbe: A Nagyszeben és környékén álló néhány gyulafehérvári osztállyal megerősített csapatrészek Kalliány tábornok alatt egy dandárrá egyesítve, január 3-án Nagyszebenből Medgyesre indíttattak útba; e dandár állománya: 24 gyalog-, 3 lovas század és 10 löveg. A Gyulafehérvár mentén összpontosult csapatok Losenau ezredes alatt szintén egy dandárrá egyesítettek; ennek parancsa volt a Nagy-Küküllő és Maros összefolyásánál, Mihálcfalva tájékán állást foglalni s egyrészt a kolozsvári útat szemmel tartani, másrészt a medgyesi dandárral az összeköttetést fentartani; állománya: 10 gyalog-, 3 1/2 lovas század és 6 löveg. Gedeon altábornagynak parancsa volt Brassó megszállása és Heydte portyázó különítményének a székelyföldön való visszahagyása mellett, dandárával Kőhalmon át Segesvárra vonulni, hogy ott további eshetőségekre rendelkezésre álljon; állománya: 15 gyalog-, 3 lovas század és 8 löveg. E 3 mozgó dandáron kívül nagyszámú oláh népfölkelés Severu praefectus parncsnoksága alatt a Maros völgyében Csombord (Nagy-Enyeddel szemben) és Maros-Ujvár között állott fel s végül a dévai szoros megszállására Czernoevics százados rendeltetett ki egy kisebb hadoszloppal. Mindezen intézkedések a rendelkezésre álló túlerő dacára inkább a Nagy-Küküllő—Maros vonal kézbentartását célzó védelmi rendszabályok, mint támadólagos szellemben véghezviendő műveletek szinében tűnnek fel. Az útnak indított dandárok közül Losenau ezredesé január elején Mihálcfalvát, maga Puchner a Kalliány dandárral Medgyest s végül Gedeon altábornagy dandára január 15-én Szász-Kézdet érte el. Medgyesre érve, Puchner abban a hiszemben, hogy Bem előreláthatólag a Maros völgyén lefelé vonuland, elhatározta, miszeint a Kalliány dandárral szintén arra felé veszi útját, mi célból január 11-én és 12-én az említett dandárt a Kis-Küküllő völgyébe Sidvére, Küküllővártól 1 mértföldnyire délnyugatra vezette át.
Bem Puchner előnyomulásának hirét véve, maga is támadólagos előnyomulást határozott s e célból hadoszlopát következlőleg osztotta be: Jobbszárny, Bethlen Gergely őrnagy alatt; állott 1 szatmári önkéntes zászlóaljból, 2 század bécsi légionistából, 1 osztály Mátyás-huszárból és 1 1/2 hatfontos ütegből; összesen 1 1/3 zászlóalj, 2 lovas század és 9 löveg. Közép, Mikes Kelemen ezredes alatt; állott 1 székely zászlóaljból, a 4. honvéd zászlóaljból, 1 század székely- és 1 század Vilmos-huszárból és 2 hatfontos ütegből; összesen 2 zászlóalj, 2 lovas század és 12 löveg. Balszárny, Kiss Sándor őrnagy alatt; állott a 27. honvéd zászlóaljból, 1 század székely-huszárból és 1 1/2 ütegből; összesen 1 zászlóalj, 1 lovas század és 9 lövegből. A tartalékot Kemény őrnagy zászlóalja képezte. Bem intézkedése szerint 16-án a jobbszárnynak Pócsfalvát, a középnek és balszárnynak Gálfalvát s a tartaléknak Abosfalvát kellett elérnie, honnan másnap a további előnyomulás folytatása Küküllővár felé szándékoltatott.
A Kis-Küküllővölgybe Kalliány tábornok parancsnoksága alatt bevonult császári had a következő csapatrészekből állott: a Sivkovics-ezred 1 landwehr-zászlóaljból, ugyanezen ezred 3-ik zászlóaljának 4 századából, a Bianchi-ezred 2-ik zászlóaljának 4 századából, az Uracca-gránátos zászlóaljból, 2 század bukovinai határőrből, 1 század savoyai dragonyosból, 2 chevauxlegers-századból, 1 hatfontos és 1/2 háromfontos ütegből; kereken 3100 főnyi gyalogos, 240 lovas és 10 löveg állománnyal. Január 16-án a dandár Dicső-Szent-Mártonra menetelt, ahonnan a Sivkovics-landwehr-zászlóalj egy lovas osztaggal Szőkefalvára rendeltetett előre, mely helységből azonban Bem előcsapatjai által csakhamar visszaveretett, mire az egész Kalliány-dandár Borzásnál állott fel.
A gálfalvi ütközet (1849. január 17-én).
A nagyszebeni csata. 1849. január 21-én.
A szelindeki ütközet (1849. január 24-én).
A vizaknai csata (1849. február 4-én).
Bem visszavonulása Dévára.
